Századok – 1981
FOLYÓIRATSZEMLE - Douglas.R.: Chamberlain és Eden; 1937-38 1076/V
1076 FOLYÓIRATSZEMLE rentábilis - ugyanakkor azonban az árucsereviszonyok helyreállítása szempontjából fontos - üzemeket igyekezett bérbeadni. A bizalmatlansággal, a gazdasági nehézségekkel magyarázható, hogy 1922 végéig mindössze 3500 bérleti szerződést kötöttek. Ezeknek is több mint 10 százaléka életképtelen volt, mert a bérlő vagy spekuláns volt, vagy csődbe jutott, vagy éppen a spekulációs lehetőség hiánya miatt önkényesen felmondta a szerződést. Akadályozó tényező volt, hogy a helyi hatóságok gyakran magas, irreális követeléseket támasztottak. Emiatt pl. Moszkvában a megkötött bérleti szerződéseknek csak alig 60 százaléka lépett életbe (1923). Gyakran előfordult, hogy a bérlő megszegte a szerződést, nem fizetett, megrongálta vagy eladta a bérelt üzemet. A központi szovjet szervek az egységesebb, egyértelműbb szabályozással, az ellenőrzés szigorításával igyekeztek elejét venni a visszaéléseknek. A megkötött, ill. érvénybe lépett szerződések csaknem fele rövid lejáratú volt, fél évtől két évig terjedt. Mintegy 38 százalékuk szólt 2-5 évre, s a fennmaradó hányadot lehetett hosszú lejáratú szerződésnek tekinteni. Az általános politikai és gazdasági konszolidációval párhuzamosan a bérleti rendszer feltételei is módosultak, működtetése is több eredményt hozott. Nőtt a hosszabb távra szóló szerződések aránya, megszilárdult a szerződéses fegyelem. A termékbeni bérleti díjat - amit eddig az áruhiány mellett a pénzügyi élet ziláltsága is indokolt — kiszorította a pénzben fizetett bérleti díj. 1924-ben, a felkínált kb. 8600 bérlemény közül 6500 gazdára talált. Sokrétűbbé vált az iparági struktúra, megszűnt az élelmiszeripari kisüzemek (malmok) dominanciája. (Arányuk kétharmadról mintegy 25 százalékra csökkent). Jelentős volt az építőanyagipari, bőrfeldolgozó, fém- és textilipari bérüzemek aránya. Ugyanakkor csaknem 90 százalékban az egykori tulajdonos volt a bérlő. Az esetek többségében továbbra is kisüzemekről volt szó. 1926-27-ben a helyreállítás befejeződésével lezárult az állami vállalatok magánbérletbe adásának első, felfelé ívelő szakasza. Értékelve az 1921-27 közötti időszak tapasztalatait, a cikk szerzője rámutat, hogy az ipari termelés egészén belül csekély hányadot jelentett a bérbe adott üzemek termelése. Alaptőke, foglalkoztatottak, termelési érték szerint részesedése csupán 3-5 százalékot tett ki. Jelentősen hozzájárult az ipar és a mezőgazdaság közötti árucsere fejlesztéséhez, a mezőgazdasági nyersanyagok feldolgozásához, a lakosság fogyasztási cikkekkel való ellátásához. Áttérve az 1927-29 közötti időszak tárgyalására, a magánbérleti rendszer - amelyet mindvégig ideiglenes jellegűnek tekintett a szovjet vezetés - visszaszorulását, megszűnését követi nyomon a cikk. A helyreállítás befejezése, a szocialista iparosítás napirendre tűzése indította el a folyamatot, amelyet a feszített ütemű iparosítás megindulása zárt le. Szigorító gazdasági és adminisztratív intézkedések sora szűkítette be a magánbérletek lehetőségét. A hitelfeltételek szigorítása, az adókulcs megemelése (átlag 20 százalékról csaknem 50 százalékra), a szállítási díjak növelése, az energia- és nyersanyagellátás ellenőrzése képezték az eszközöket. A visszaszorítást egyrészt az indokolta, hogy erre a formára a továbbiakban nem volt szükség. Másrészt a nepmanok rétege zavarta a szocialista iparosításra való áttérést. 1928-ban már csak a korábbi bérletek 10 százaléka funkcionált. Rendeletet adtak ki, amely megtiltotta új szerződések kötését, ugyanakkor garantálta az érvényben lévő megállapodások teljesítésének feltételeit. (Voproszi isztorii, 1980. 3. szám 15-29.) M. R. DOUGLAS: CHAMBERLAIN ÉS EDEN, 1937-38 Ν. Chamberlain 1937. május 28-án lett miniszterelnök, A. Eden külügyminisztert az előző kormánytól „örökölte". 1937-ben Chamberlainnek - és a brit vezérkarnak - nem voltak illúziói Hitler és Mussolini terveivel kapcsolatban, de remélte, hogy a háború elkerülhető, vagy a megfelelőbb brit felkészülés biztosítása érdekében, legalább elodázható. A brit-olasz kapcsolatok Abesszínia megtámadásáig kifejezetten jók voltak, ezt követően azonban gyorsan romlottak. Hitlerrel a viszony kezdettől rossz volt.
