Századok – 1981
VITA - Buza János: Egy megkésett válasz margójára 1045/V
VITA 1045 Majd ismét a kufárok és az özvegyek adóinak nyilvántartásában: „Patai Ló'rincné 1 1/2 tall. adott 1 tall, adott f. 1, R(estat) d. 30.'"8 „Garabant Ló'rincné 1/2 tall. Bubori adott érette f. 1 ; adott d. 27. R. d. 3.'" ' Az átszámítás itt is egyértelmű. „Faragó Matthene 2 tall. Sinor, tehal (sic!), kés f. 1, d. 80. R(estat) 1 tall. d. 80. Cselene borabul f. 1. d. 33. R(estat) f. 2, d. 7."20 Itt két esetben is igazolható, hogy 1 tallérért 260 dénárt számoltak: Az egyik tallérra 1 forintot és kétszer 80 dénárt, majd a fennmaradó 1 tallér és 80 dénár lerovására Cseléné borából származó 3 forint és 40 dénárt biztosították, melybó'l a 80 dénár levonása után az 1 tallérra ugyancsak 260 dénár marad. Tehát az adókönyvek bejegyzése alapján Nagykőrösön is számítottak 260 dénár értéket egy tallérra. Minden bizonnyal ezzel magyarázható, hogy a körösiek nem hordták talléraikat Kecskemétre beváltani. Mi sem természetesebb, hogy a korábbi átváltási arányokra is találunk példákat, hisz átmeneti időre számítanunk kell, és az árfolyamemelkedés viszonylag rövid időre terjedt ki. Buza János vitacikkében igen sok olyan kiegészítést tett nem egy pénz eredetére, forgalmára vonatkozóan, amelyeket a szakma nagy örömmel fogad, mivel mindegyik adata jelentős nyereség a továbbhaladáshoz. Érthetően nem vettem sorra, hogy a kiváló pénz- és gazdaságtörténeti szakember mely megállapításaival értek maradéktalanul, vagy csaknem teljesen egyet. Ε sorok szükségszerűen csak a leginkább vitatott területeket érintették. Legjelentősebb fenntartásaim egyébként sem az általa ismertetett tényekkel szemben, hanem vitamódszerével kapcsolatosan merültek fel. Iványosi-Szabó Tibor EGY MEGKÉSETT VÁLASZ MARGÓJÁRA „Timon és tallér" . . . stb. című vitacikkem 1979 nyarán kéziratos formában eljutott Iványosi-Szabó Tiborhoz, aki akkor nem élt a válasz adta lehetőségekkel; néhány hónap elteltével azonban nyilván módosította szándékát, s szükségesnek érezte egy vitacikk megírását. Tekintettel arra, hogy válasza nem terjed ki valamennyi problémára, amit említett írásomban felvetettem, úgy érzem, hogy pontról pontra nem szükséges válaszolnom, három részkérdésre azonban reflektálnom kell. 1. „Timon és tallér" . .. című vitacikkem írásakor a „Pénzforgalom Kecskeméten 1662 - 1711 között" c. közlemény hozzám eljuttatott változatának 22. jegyzetében nem Huszár Lajos müveire, hanem Hornyik János kecskeméti okmánytárára utaló hivatkozást láttam. A nyomtatásban megjelent mű azonos számú jegyzete viszont — nem kis meglepetésemre - már Huszár Lajos tanulmányára, illetve monográfiájára hivatkozik. Másolatot az említett gépiratról nem készítettem, így utólagos ellenőrzésre nincs módom. Ha alig hihető módon elnéztem az említett lábjegyzetet, akkor tévedésem súlyos hibának minősül. 2. Nem vonom kétségbe azt, hogy a francia, illetve spanyol; továbbá francia, valamint spanyol mintára vert fizetési eszközök egy részét az egykori hódoltsági lakosok bizonyos hányada török pénzeknek vélhette. A mezővárosi lakosság azon rétege, amelyiknek egyik-másik leszármazottja később 18 Uo. 69. "Uo. 70. 20 Uo. 68.
