Századok – 1981
VITA - Iványosi-Szabó Tibor: Válasz Buza János: Timon és tallér c. vitacikkére 1041/V
VITA VÁLASZ BUZA JÁNOS: TIMON ÉS TALLÉR CÍMŰ VITACIKKÉRE Nem újkeletű megállapítás, hogy az egészéges viták serkentik a tudományos tevékenységet. Mindez fokozott mértékben helytáll az eddig igencsak elhanyagolt tudományágakkal, illetve azok szűkebb területeivel kapcsolatosan. Elsődlegesen nem azért, mert a figyelmet rájuk irányítják, bár ez sem jelentéktelen eredmény, hanem azért, mert mind az új módszerek kialakítását, mind az újabb források feltárását, az alapvető következtetések levonását stb. illetően alkalom adódik a hibák, tévedések kiszűrésére, a továbblépés irányának kijelölésére. Remélhetőleg hasznonnal fog járni ez a vita is a pénztörténettel foglalkozók számára, melyet a „Pénzforgalom Kecskeméten 1662-1711 között" c. közleményem indukált.1 A hasznosság záloga lehet az is, hogy a 17. századi magyar és közép-európai pénztörténet egyik legjobb hazai képviselőjét és művelőjét késztette vitára, aki ugyanakkor maga is intenzíven foglalkozott a szomszédos mezőváros, Nagykőrös 17. századi gazdasági és pénzügyi életével. Buza János elöljáróban - néhány elismerő megállapítással vitára való érdemesítés után - amúgy egészében veszi célba írásomat, bízva abban, hogy az első néhány találat bevitele feltétlenül kedvező érzelmi hangolást biztosíthat. A ki nem mondott plágium — csupán „átfedés" — vádjának rábizonyítása után az ellenfél legalábbis légszomjjal küzd tovább. „Fontos megfigyelésként rögzíthetjük tehát, hogy a hódoltság utolsó évtizedeiben (de a nagykőrösi források tanulságai alapján annak fél évszázadában is!) a török pénzek nagyon szűk köre végig alárendelt szerepet játszott a helyi pénzforgalomban." - idézi tőlem, majd nem csekély éllel megállapítja, hogy „Maradéktalanul egyetértek e »megfigyeléssel«, annál is inkább, mert a XV krajcárosok hódoltsági elterjedésének vizsgálatakor arra a következtetésre jutottam, '(...hogy a török pénzek alárendelt szerepet játszottak a magyarországi pénzforgalomban« ",2 A találat látszólag tökéletesen ül. De bármily kínos, fel kell hívnom figyelmét arra, hogy a helyi (azaz kecskeméti) és a magyarországi fogalom egészen mást takar, mást fed! Különösen a 17. század nagyobb részében. Az e kor történelmében tájékozottak számára nem kell bizonygatnom, hogy a magyarországi és a hódoltsági agrárfejlődés, a magyarországi és a hódoltsági társadalmi fejlődés stb. sem esik egybe. Az pedig csaknem természetes, hogy az ország nyugati és északi részében, amely jogilag-formailag önálló állam, saját pénzrendszerrel rendelkezik, ahol a környező keresztény országokból származó (nemhogy a török!) pénzek forgalma ellen az országgyűlések újabb és újabb intézkedéseket hoztak, a török pénzek a forgalomban alárendelt szerepet játszottak. Azt már viszont - kellő dokumentálás nélkül - kevésbé tarthatjuk természetesnek, hogy a hódoltság kellős közepén, Kecskeméten közel másfélszáz éves török megszállás után csekély a török pénzek forgalma! Mivel pedig a fenti megállapítást nem hipotétikusan, hanem forrásaink részletes statisztikai feldolgozása alapján tettem meg, melyhez hasonlót tudtommal más még nem végzett el, az idézett megfogalmazás meglátásom szerint nem indokolatlan. Tehát „megfigyelésem" nem átfedés, nem plágium! 1 Századok 114. évfolyam, 1980. 1. szám. 71-99. 1 Buza János: Timon és tallér (Néhány észrevétel a „Pénzforgalom Kecskeméten 1662-1711 között" c. közleményhez. Uo. 101. 11 Századok 1981/5
