Századok – 1981
TANULMÁNYOK - Kubinyi András: A mohácsi csata és előzményei 66/I
A MOHÁCSI CSATA ËS ELŐZMÉNYEI 95 kerekítve 7000 lovas.15 3 Ezzel maximálisan 18 ezer fő jönne ki. Sajnos, a kiváltságos népek és a városok haderejét nem tudjuk meghatározni, nem tudjuk, Perjés milyen alapon állapítja meg számukat: De mégha elfogadnánk is az ő becslését, akkor sem lenne a mozgósítható hadak létszáma 60-80 ezer, hanem csupán 43-49 ezer, ez is csupán akkor, ha a nemesi felkelés teljes mértékben felvonult. (Itt elfogadthatónak látszik Perjés számítása a 20-25 ezer főről.)15 4 A zsoldosokon, akiknek száma a pénz mennyiségétől függött, valamint a népfelkelésen kívül ilyenformán Magyarország 51 500-59 000 embert tudott kiállítani. Miután valószínűbb az alacsonyabb létszám, és hozzászámítva a cseh korona zsoldosait, lényegében az 1523-ban Magyarország által megajánlott 60 ezer ember jön ki! Kérdés, hogy beszélhetünk-e egyáltalán népfelkelésről. Peijés ennek létszámát 60—70 ezer főben adta meg. Az tény, hogy veszély idején, így Mohács előtt is, ezt ténylegesen fegyverbe hívták.15 5 Ezek fegyverzete, katonai értéke nyilván nem ért sokat, de kérdés, hogy volt-e idő a népfelkelést valóban mozgósítani, illetőleg, hogy ez megtörtént-e. Valószínűleg csak elenyésző, számszerűen értékelhetetlen létszámban vettek részt a harcokban. Ezt különben kontrollálhatjuk is. Batthyány horvát bánnak a népfelkeléssel együtt kellett csatlakoznia II. Lajos seregéhez. Meg is érkezett 3000 lovassal és valamivel kevesebb gyalogossal. Ez a 4000-5000 ember kevesebb, mint a báni, vránai perjeli és zágrábi püspöki bandériumok, valamint a szlavón urak és megyék bandériumai és a nemesi felkelés létszáma. A horvátországi csapatokat pedig nem is számítottuk ide, hiszen azok valószínűleg Frangepán Kristóf vezetésével szálltak hadba.15 6 Függetlenül attól, hogy a hatvanezerre becsülhető magyar sereget milyen mértékben lehetett mozgósítani, ennek katonai színvonala is nagyon egyenetlen volt. A legjobbak voltak az állandóan fegyverben tartott hadak, valamint a bandériumok. A nemesi felkelés harcértéke már jóval alacsonyabb volt. Nehézségek voltak a mozgósítással is, és ezért ezt egy kicsit részletesebben kell megvizsgálnunk, annál is inkább, mivel Perjés kiemeli, hogy a magyar hadtörténetírás nem tisztázta még a Jagelló-kori hadsereg mozgósításának módszerét.15 7 Nos, kétségtelen, hogy ez külön tanulmány tárgya lehetne, annál is inkább, mert levéltárainkban szépszámú elszórt anyag maradt fenn róla, amelyből eléggé világosan 15 2 Perjés, 1979, 95-98. Vö. 1498: 20. t.c. (Corpus Juris 606.) 1524-ben az összes bandériumok létszámát 12 000 főre becsülték. Ld. fenn, 113. j. Magasabb telekkatonasági kulcs esetében (minden tizedik, ahogy 1524-ben is először akarták, jobbágy után, ld. fenn 111. j., vagy pláne minden ötödik jobbágy után, mint 1521-ben és 1526-ban) ennél többnek kellett kijönni. A valószínű azonban az, hogy most sem jött össze a hadilétszám. Erre jellemző a veszprémi székeskáptalan 1509 évi panasza, amelyre Perényi nádor és királyi helytartó intézkedik. A káptalannak ugyanis birtokai után Veszprém, Somogy, Zala és Győr megyékhez kellett volna a „pecunia exercitualis"-t kiszolgáltatni, hogy ebből csapatokat tartsanak az ország védelmére. „Tarnen quia huiusmodi gentes in medio vestri (a nádor a négy megyének ír) semper prompte et parate non apparaissent", a nádor hozzájárul, hogy a káptalan maga fogadja fel minden harminchat porta után a katonákat, és ezeket küldje a megyék csapataiba. Dl. 201575. 154 Perjés, 1979,96-98. 155 Uo. 96. - Ismeretes, hogy II. Lajos a horvát bántól 1526. július 13-án a jobbágyok ötödrészének, 31-én felének, augusztus 5-én valamennyinek hadbaszállását kérte. Mályusz Elemér: II. Lajos király levelei a herceg Batthyány-család körmendi levéltárában (1526), LK 4 (1926) 80-93. 1 s 6 Mohács emlékezete 24. o. - Ld. még alább, 188. j. 15 ''Perjés, 1979, 101-102. A mozgósítás elrendelése azonban nem az országgyűléstől, hanem a királytól függött.
