Századok – 1981
TANULMÁNYOK - Kubinyi András: A mohácsi csata és előzményei 66/I
A MOHÁCSI CSATA ËS ELŐZMÉNYEI 93 hogy az olvasó — a szerző más helyen tett megjegyzéseitől eltérően14 1 — azt a benyomást kapja, hogy volt egy kitűnő haditerv, ezt a haditervet fel is használták, és csak rövid időveszteségen múlt a siker elmaradása.14 2 De vajon tényleg olyan volt-e Tomori haditerve, ahogy azt Perjés írja? Sőt, egyáltalán igazolható-e egy ilyen haditerv léte, és nem csupán improvizáció történt? Ezek nem jelentéktelen kérdések. A mohácsi csata vállalása és az itteni magyar katonai vezetés eredményessége vagy eredménytelensége ugyanis hozzásegít az előbb tárgyalt kérdéscsoport értékeléséhez is. Amennyiben a hadjárat kezdetén, hogy hasonlatot alkalmazzunk, a mérkőzés háromesélyes volt, akkor ez tulajdonképpen igazolja a Mohács előtti magyar állami vezetés háborúpártiságát. A különös csak az, hogy az a Perjés Géza, aki egész művében az ún. szulejmáni ajánlat el nem fogadását kéri számon a magyar kormánytól, itt megcsillantja a győzelem lehetőségének esélyét. Nem kívánunk — nem is a feladatunk — a mohácsi hadjáratot hadtörténetileg értékelni, hiszen ez hadtörténészek feladata. Inkább — részben új történeti adatokkal — a magyar hadsereg létszáma, mozgósítása és az ún. haditerv kérdéseihez szólunk hozzá. Gondolom, hogy ez hozzájárulhat a reális erőviszonyok és a magyar katonai vezetés felelősségének értékeléséhez. Az első kérdéscsoport a mozgósítható magyar hadsereg létszámának és katonai értékének problémája, valamint a mohácsi síkon ténylegesen összegyűlt magyar sereg létszáma. Perjés igen nagy erőkkel számol. Szerinte — igaz, optimális esetben — Magyarország háború esetén 142-177 000 főt állíthatott ki.14 3 Ez annál jelentősebb szám, ha figyelembe vesszük, hogy ugyanez a szerző a Mohács alá érkezett török hadsereg harcosainak számát 150 ezer főre becsülte,14 4 Gyalókay pedig csak 75 ezerre.14 S Amennyiben tehát Magyarország valóban ki tudott volna egy ilyen létszámú hadsereget állítani, akkor a siker reményében szállhatott szembe a törökkel, a hibát pedig azok követték el, ill. a katasztrófáért azok felelősek, akik nem tettek eleget a mozgósításnak. Nos, azt láttuk, hogy 1523 őszén a magyar kormány minden bizonnyal a maximális számot megadva, ha nem túlozva, mozgósítható erejét 60 ezer főben adta meg. (A túlzás azért valószínű, mivel épp a nagy magyar katonai létszám emlegetésével akarták a szövetségeseiket egy törökellenes támadó háborúra rávenni.)14 6 Igaz, Perjés létszámában bennefoglaltatik a katonailag nem különösen értékes 60-70 ezer főre becsült népfelkelés. Nélküle 72-117 ezer embert kapunk. A 60 ezer emberbe azonban be kell számítanunk II. Lajos cseh koronája alá tartozó tartományok seregét is. 1523 tavaszán a cseh és morva tartománygyűlés veszély esetére megszavazta a nemesség fejenkénti felkelését, ezenfelül zsoldosok fogadására is pénzt ajánlott meg, amely mindkét tartományból külön-külön — de Szilézia nélkül — több ezer 14 1 azaz „a magyarok esélye a győzelemre rendkívül kicsi volt". Uo. 312. - Hogy Perjés könyve más helyén a mohácsi hadjáratot a magyarok számára biztos vereséggel záródónak vélte, azt ld. fenn, a 11. j.-nél id. szövegnél. A mondat ott nem idézett befejezése „Mohács esetében is fennáll", mutatja, hogy a „biztos vereséggel végződő és a nemzet létét veszélyeztető háborúnak" (uo. 180-181.) mit ért a szerző. 14 2 Ld. a 139-140. j.-ben id. helyeket. "3 Perjés, 1979, 94-97. ' 4 4 Uo. 44-61. 145 Gyalókay, 1926,197. 146 Ld. 108. j.
