Századok – 1980
Közlemények - Iványosi–Szabó Tibor: Pénzforgalom Kecskeméten 1622–1711 között 71/I
88 IVÄNYOSI-SZABÖ TIBOR nemcsak a gyengébb minőségű török aranyat különböztetik meg, hanem a „közönséges" aranyat, a körmöcit és ciklin (zecchino) aranyat stb. sorra jelölik. Ez az eljárás, ha nem is olyan egyöntetűen, de fellelhető a garas-vereteknél is. Ehhez a gyakorlathoz az általános pénzhiányon kívül minden bizonnyal hozzáj «rult az értékpénzek iránti fokozott kereslet és a 90-es évek sok bizonytalanságot és ellenszenvet kiváltó pénzreformja is. 1703-ra, a szabadságharc kibontakozására a város gazdasági és pénzügyi téren egyaránt kedvezőtlen körülmények közé került. Igaz ugyan, hogy az állatállomány a közbiztonság javulása révén számottevően nőtt. A 6-10 vadszámmal rendelkezők száma 1686-os mélyponthoz viszonyítva 40%-kal, a 11—50 vadszámmal rendelkezők 66%-kal, az 51—100 vadszámmal rendelkezőké 90%-kal, a 101-200 vadszámmal rendelkezőké négyszeresére, a 201-nél nagyobb vadszámmal rendelkező cívisek száma pedig háromszorosára emelkedett. Ez a gyarapodás összesen 341 gazdát érintett, az összes adófizető 27%-át. Ezek külföldön egyre több állatot tudtak értékesíteni, de a rövid idő és főként az 1686-os súlyos veszteség nem tette lehetővé a számottevő felhalmozást, sőt még a fokozott állami kizsákmányolás ellensúlyozását sem. A szabadságharc nagyméretű gazdasági és katonai igénybevétele miatt a lakosság anyagi helyzete gyorsan tovább romlott. A nyolc év alatt az ingó vagyon katasztrofálisan lecsökkent. 1703-hoz viszonyítva az 1—5 vadszámmal rendelkezők száma 49%-ra, a 6—10 vadszámmal rendelkezőké 17%-ra, a 11-50 vadszámmal rendelkezőké 18%-ra, az 51-100 vadszámmal rendelkezőké 16%-ra süllyedt. Ennél nagyobb jószágállománnyal pedig senki sem rendelkezett. E pusztulás a város szinte minden lakosát közvetlenül is érintette. Igen sokat elárul a következő adat: 171 l-ben egy adófizetőre csak 2,05 vadszám jutott. Ez az 1662-es mennyiség 7,7%-a volt. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy az értékesítési nehézségek egyébként is minimumra csökkentek, könnyen beláthatjuk, hogy a függetlenségi harcok az árutermelésre berendezkedett cívis városok gazdasági és pénzügyi életét mélyebben érintették, mint azokat az országrészeket, melyekben az önellátás még nagyobb arányú volt. A jószágállomány nagyobb részének az elvesztését, az értékesítési nehézségek fokozódását nem tudta ellensúlyozni az, hogy átmenetileg Kecskemét török—görög kereskedelmi kapcsolata megélénkült. Ezek a kapcsolatok a pénzforgalomban sem hoztak új színt. A külföldi kereskedők iparcikkeik értékesítése végett jöttek, és így a meglevő csekély pénzkészletet is apasztották, hisz ők a rézpénzt nagyon ritkán fogadták el.2 4 A Rákóczi-szabadságharc első éveiben a pénzforgalom alig különbözött az előző évekétől. Legfeljebb a mennyiségi differencia tűnik fel. Megállapítható, hogy az első évek során még jelentős az arany és az ezüst értékpénzek összege a városi tisztségviselők elszámolásában. Pl. 1703-4. fordulóján 300 aranyat juttattak a kuruc hadsereg tisztjeinek. Hornyik számításai szerint a kuruc uralom első hét hónapja alatt a különtéle ajándékokra, útiköltségre és „discretiora" 15 ezer tallérnyi összeget fizetett a város. Ehhez járult a fejedelem 1704. május 9-i parancsa alapján 15 000 forint lerovása, mellyel 600 katona kiállítását váltották meg. A következő évek német és rác sarcolásai, pusztításai után a 2 * Iványosi-Szabó Tibor: A rézpénz fogalma és forgalmi értékének alakulása a Rákócziszabadságharc idején. Numizmatikai Közlöny 1977-78. 100-101.
