Századok – 1980

Közlemények - Iványosi–Szabó Tibor: Pénzforgalom Kecskeméten 1622–1711 között 71/I

PÉNZFORGALOM KECSKEMÉTEN 1662-1711 KÖZÖTT 85 városi elszámolásokban (magyar forintra átszámolva) Poltura Formális bomlott forint Oszpora Nem ellenőrizhető összesen 187 1 875 3 4 637 112 568 0,16 1,66 -4,11 -130 16 3 4 234 63 313 0,2 0,02 -6,68 -57 1 859 -403 49 255 0,11 3,77 — 0,8 — elszámolásában, de amíg az aranypénzek aránya 1662 és 1686 között csak 10,42 százalék, 1687-1703-ig viszont 59,67 százalék a tallérveretek összege, az előző szakasz 35,64 százalékról ez utóbbiban 4,46 százalékra süllyedt. Nem elhanyagolható mértékben csökkent az egyébként továbbra is tömegesen forgalomban levő garasveretek aránya is: 41,5-ről 31,25 százalékra (1. a II. és a III. táblázat). Nem kerülheti el a figyelmünket, hogy az adó befizetésekor és a város „házi pénztárának" nyilvántartásaiban mégis a garasban történő fizetés a legtöbb. Az arany jórészt a város által árusított hús, bor és só bevételeiből, illetve különféle kölcsönökből és ráfizetésekkel egybekötött átváltásokból származott. E fenti arányok és adatok is azt igazolják, hogy az állami adóztatás a viszonylag gazdag cívis város pénztartalékát felemésztette, még ha nem is került sor olyan feltűnő sarcolásra Kecskeméten, mint pl. Debrecenben. Ezen időszak pénzeinek nemcsak értéke, hanem az egyes veretek érték szerinti megkülönböztetése is változott az előzőhöz képest. Korábban néhány speciális tallérveret kivételével — mint pl. az oroszlános tallér — a körmöci, az imperiális, a gréci és a Reichs-taler azonos ligájú volt, ezért értékük is azonos. Éppen ezért minden hasonló pénzláb szerint vert tallért imperiális, vagy más szóval császár tallérnak neveztek.22 Ezekben az évtizedekben viszont legtöbbször jelzik az egyes veretek nevét, sajátosságát is, és gyakran rögzítik, hogy mekkora az árfolyama. Csaknem ugyanezt mondhatjuk el az arannyal kapcsolatosan is. Nálunk a 17. században kétféle dukát volt forgalomban. A körmöci (magyar), amely 3,52 g színsúllyal rendelkezett, és az osztrák dukát, amelynek csak 3,44 g színsúlya volt. 1625 után a források dukát, arany kifejezései mindkettőre vonatkoztathatók, de legtöbbször lehetetlen megállapítani, hogy melyikre. Ennek gyakran nincs is jelentősége, mivel a közforgalom a különbségüket nem vette figyelembe.23

A század vége felé viszont a helyi források mind pontosabban és következetesebben rögzítik az arany márkáját. Tehát 11

Huszár Lajos: Pénzforgalom és pénzértékek Sopronban. Századok 1971. 1174., ill. Huszár Lajos: Habsburg-házi királyok pénzei 1526-1657. 49. 23

Huszár: Pénzforgalom és pénzértékek Sopronban. 1173-1174.