Századok – 1980
Folyóiratszemle - Leed Eric J.: Osztályhelyzet és kiábrándultság az első világháborúban 888/V
888 FOLYÓIRATSZEMLE élesen bírálták az első világháborús német propagandát, sokat vettek át a brit módszerekből. Ugyanakkor elfelejtkeztek arról, hogy a sikeres propagandához feltétlenül szükség van valamelyes igazságtartalomra. (Journal of Contemporary History. 1978. 3. sz. 475-496. l.) M. T. ERIC J. LEED: OSZTÁLYHELYZET ÉS KIÁBRÁNDULTSÁG AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚBAN A cikk szerzője az első világháborús frontkatonákat ért benyomásokat vizsgálva egyszerre történelmet és szociológiát ír. Feladatát nagyszámú ellentétes érv összeütköztetésével kívánja megoldani. A háború után megalakuló veteránszövetségek szerint, a katonák a fronton megismerkedtek az igazi közösség élményével, a társadalmi egyenlőséggel és az osztály nélküli társadalommal. A szocialisták szerint viszont a katonák az osztályok egyesüléséről szőtt ábrándok megsemmisülését tapasztalták, hiszen a háború nemcsak kifejezte, hanem fel is erősítette a burzsoá társadalom ellentéteit. A szerző rámutat a háború társadalmi beidegződéseket, viselkedési és magatartásformákat megváltoztató hatására. Ez különösen a felsőbb társadalmi osztályokból származó katonák esetében szembetűnő, s hatása a háború után is érezhető. A lövészárokban életében először élt együtt az „előkelő" dél-nyugat angliai, vagy a divatos fürdőhelyek valamelyikéről származó fiatal tartalékos tiszt a durhami bányásszal, vagy yorkshire-i olvasztárral. Ez a szoros kapcsolat nagyban hozzájárult a polgárság szegényekkel szemben érzett fenntartásainak megváltoztatásához. Leed bemutatja, hogy a felsőbb társadalmi állású tisztek megtanulták becsülni a rangban és származásban alattuk állókat, de elhamarkodott konklúziók levonása helyett előbb idézi a másik oldal, a legénység véleményét is. Az idézett angol katona kereken tagadja a bajtársiasság, az igazi „Gemeinschaft" létezését. A fejadag, a zsold és a vállalt kockázat különbözősége a lövészárokban is élesen kirajzolta az osztályok közötti határvonalat. Az ellentmondások ábrázolása után a szerző ezek feloldására tesz kísérletet. A felső és a középosztálybeli tisztek és a legénység társadalmi szintű „találkozásának" bemutatásával Leed megvilágítja, mennyiben voltak megfigyelhetők a háború alatt az osztálykülönbségek. Nem a konkrét társadalmi kategóriák alakulását vizsgálja, hanem azonosítható katonákról, kijózanodásukról, szenvedéseikről ír. Maga is rámutat módszerének hátrányára, hiszen a memoár-írók nem tipikusak, s nem lehet az ő tanúságukat a többi katonára is kötelező érvénnyel kiterjeszteni. Franz Schauwecker és Carl Zuckmayer visszaemlékezése alapján mutatja be, hogy a háború előtt kialakított eszményképek mind az egyén társadalmi helyzetének függvényeként jelentkeztek. Leed feleleveníti az egyéves önkéntesek két keserű tapasztalatát. Elsősorban a nemzetről és a háborúról alkotott véleményük került szembe a legénységével, és rá kellett döbbeniük, hogy a nézetek eltérésének oka társadalmi állásuk különbözőségében rejlik. Másodszor pedig, a háború - az ő véleményükkel ellentétben - a dolgozó osztályok állásfoglalását igazolta. A kezdeti lelkesedés utáni kijózanodás ezekből a tapasztalatokból táplálkozott. Leed ezt a szellemi irányváltást a tapasztalt valóságélmény és a leszűrt konklúziók egymásra épülő sorozatának tartja. Olyan folyamatnak, melynek adott pontjairól visszatekintve, a korábbi elképzelések már csak ironikusan felfogható illúziók, érzékcsalódások. Gondolatmenetét az említett visszaemlékezés részleteivel támasztja alá. Mindketten önkéntesek voltak. Származásuk, neveltetésük alapján ez szinte törvényszerűnek mondható. A katonaélet számukra egyfajta kiszabadulást jelentett a burzsoá társadalom szűklátókörűsége, kicsinyessége és egyéb köteléke alól. A háborút gyógyszernek tekintették, mely megszünteti a társadalom olyan patologikus problémáit, mint pl. az osztály ellentét. Tévedésük hamar kiderült. A sorállományúak, ösztönös gyanakvással, osztályellenségnek tartották őket. Pontosan felismerték bennük a gyáros fiát, az egyetemet végzett úrifiút, s annak az osztálynak képviselőjét látták bennük, amelytől azok menekültek, önfeláldozásukat kigúnyolták, s kegyetlenül büntették őket a már elhagyott osztály vétkeiért és gazdagságáért. Csak nagyon lassan alakult ki kapcsolat közöttük, s ez nem vált a korábban várt morális szintű magasztos bajtársiassággá, mivel nem a nemzeti érzés, hanem a lövészárok életét meghatározó anyagi valóság terméke volt. A „hősi küzdelemről" alkotott képet a háború valósága oszlatta szét. A hadviselés kemény munka volt, a háború pedig végnélküli ipari folyamat. A háború kiábrándító volt, de hasznos társadalmi tapasztalatokat is nyújtott. A burzsoázia > r fiai" új eszmékkel, tevékenységekkel ismerkedtek
