Századok – 1980

Történeti irodalom - Die Türkei in Europa. Beiträge des Südosteuropa-Arbeitskreises der Deutschen Forschungsgemeinschafts zum IV. Internationalen Südosteuropa-Kongress der Assotiation Internationale d’Études du Sud-Est Européen (Ism.: Niederhauser Emil) 881/V

881 TÖRTÉNETI IRODALOM szerepének és tevékenységének néhány kérdése az újjáépítés megindulásának időszakában" (TSzF, 12. sz. 79-96. 1.), „Pártpolitikai küzdelmek és a Magyar Mérnökök és Technikusok Szabad Szakszervezetének I. kongresszusa" (TSzF, 35. sz. 153-174.1.), ,,A műszaki értelmiség szerepe a hároméves terv előkészítésében és megvalósításában" (TSzF, 51. sz. 1979. 109-127.1.) c. tanulmányaiban. Ezek lényegében átfogó képet nyújtanak a műszaki értelmiség felszabadulás utáni helyzetéről és a mérnökszakszervezet tevékenységéről. E rövid, vázlatos áttekintés a Tudományos Szocializmus Füzetekben publikált tanulmányokról, arról győzhet meg, hogy a Marxizmus-Leninizmus Oktatási Főosztály nagyon helyesen döntött, amikor e füzetek, illetőleg tanulmánygyűjtemények kiadására és megjelentetésére vállalkozott. Ezeket a füzeteket feltétlenül hasznos volna eljuttatni mindenhová, ahol legújabbkori egyetemes és magyar történeti oktatás folyik. A bennük közölt tanulmányok által képviselt tudományos eredmények sokkal gyorsabban és hatékonyabban válhatnának a tananyag szerves részévé, ha azokkal az egyetemi és főiskolai oktatók folyamatosan megismerkedhetnének. Föglein Gizella DIE TÜRKEI IN EUROPA. Beiträge des Südosteuropa-Arbeitskreises der Deutschen Forschungsgemeinschaft zum IV. Internationalen Südosteuropa-Kongreß der Association Internationale d'Études du Sud-Est Européen. Ankara, 13-18. 8. 1979. Hrsg. KLAUS-DETLEV GROTHUSEN. Göttingen, (1979), Vandenhoeck und Ruprecht, 271 1. SÜDOSTEUROPAFORSCHUNG IN DER BUNDESREPUBLIK DEUTSCHLAND UND IN ÖSTERREICH. Symposion des Südosteuropa-Arbeitskreises der Deutschen Forschungsgemeinschaft. Bad Reichenhall. 4. und 5. November 1978. Hrsg. KLAUS-DETLEV GROTHUSEN. (Boppard, 1979), Harald Boldt Verlag, 195 I. (TÖRÖKORSZÁG EURÓPÁBAN. - DÉLKELET-EURÓPA-KUTATÁS A NÉMET SZÖVETSÉGI KÖZTÁRSASÁGBAN ÉS AUSZTRIÁBAN) Bár az ismertetett könyvek közül csak az első került kifejezetten a Délkelet-Európa-kutató Nemzetközi Társaság 1979. évi ankarai kongresszusa tiszteletére kiadásra, valójában a másik is ennek az előkészületeihez számítható, s egy 1978-ban tartott szimpózium anyagait teszi közzé, az első pedig egy 1976-ban lezajlott tudományos tanácskozásét. A nemzetközi társaság (AIESEE) nem csupán történészeket egyesít, hanem számos más társadalomtudományi ág képviselőit is, vagyis divatos szóval élve interdiszciplináris jellegű; kiadványai is ennek a profilnak felelnek meg. A kifejezetten történeti jellegű tanulmányoka most ismertetendőkét kötetnek is csak egy részét teszik ki, mégis úgy tűnik, mindkettő egészében is számot tarthat a magyar történészek érdeklődésére. Az első kötetben Herbert Louis természetföldrajzi áttekintést ad Anatóliáról, kiemelve az Európával közös jellegzetességeket. Armin Hohlweg a Hunyadi János vezette 1444-es, szerencsétlen vcgű keresztes hadjárat nemzetközi előzményeit tárgyalja, és úgy véli, azt a Dlugosznál fennmaradt levelet, amely a kereszteseket újabb hadjáratra szólította fel, a szegedi, esküvel megerősített béke megszegésére, nem VIII. János bizánci császár, hanem Konstantin misztrai deszpota, a későbbi utolsó bizánci császár írta. Klaus Wessel az Athosz-hegyi kolostori kéziratok díszítéseiben az oszmán díszítőművészet motívumait fedezi fel (fantasztikus virágmotívumokon). Marcell Restle a bajorországi nymphenburgi kastély két melléképületén, Pagodenburg és Badenburg kis kastélyain, amelyek a 18. sz. elején, illetve végén épültek, a korabeli török építészet nyomaira utal. Klaus Kreiser a vallási alapítványok (vakufok) földrajzi elterjedése alapján próbálja megállapítani az oszmán birodalom törzsterületét, és úgy látja, hogy ez Anatólia és a Balkán volt, a birodalom egyéb területein jóval szórványosabbak ezek az alapítványok. Hans Georg Majer törvényszövegekre és egyéb forrásokra hivatkozva azt bizonygatja, hogy az oszmán kormányzat elvben gondoskodott az alája tartozó népek jólétéről (a közlekedésről, építkezésről, az önkény elleni védelemről stb.), az uralkodó hivatását éppen ebben látta. Más kérdés viszont az, mennyire valósultak meg helyben a központi kormányzat szándékai. Klaus-Detlev Grothusen a berlini kongresszus 100. év-