Századok – 1980

Történeti irodalom - Czichon Eberhard: Bankir i vlaszty (Ism.: Vida István) 872/V

872 TÖRTÉNETI IRODALOM EBERHARD CZICHON: BAN KIR I VLASZTY. Moszkva. Izd. „Progressz" 1977. A BANKÁR ÉS A HATALOM. 542 1. E könyv a Német Demokratikus Köztársaságban élő' és dolgozó történész 1970-ben Kölnben ,,Der Bankier und die Macht. Herman Josef Abs in der deutschen Politik" címmel megjelent munkájának átdolgozott és bővített kiadása. Az eredeti mű a Német Szövetségi Köztársaságban, ahol a sajtó egy része már-már ellenállói mítoszt költött a nagyhatalmú bankár alakja köré, hogy elködösítse a hitleri időszakban betöltött tényleges szerepét, közfeltűnést keltett, s széles körű visszhangot váltott ki. Az Abs-család, pontosabban annak ügyvédei viszont sajtópert indítottak a szerző ellen, s elérték a könyv további forgalmazásának beszüntetését. Czichon munkája nem tartozik az ún. „leleplező" művek sorába. Az Abs-életrajz tudományos igénnyel készült; a szerző minden hozzáférhető forrást felhasznált, a szakirodalom mellett nemcsak a sajtóanyagot nézte át, hanem levéltári kutatásokat is folytatott. Tanulmányozta pl. Abs berlini széfjéből származó bizalmas iratokat, amelyek hadizsákmányként a szovjet hadsereg kezébe kerültek, s amelyeket ma az NDK egyik levéltárában őriznek. Állításait igyekszik minden esetben meggyőző bizonyítékokkal alátámasztani; óvakodik a megalapozatlan vagy személyeskedő ítéletektől. Arra törekszik. hogy a felvonultatott bizonyítékok alapján az olvasó maga vonja le és fogalmazza meg következtetéseit. Ezt segíti elő a könyv végén közölt mintegy 40 eredeti dokumentum is. A keletnémet kutató először a Deutsche Bank kialakulását, fejlődését, gazdasági erejének, vagyonának gyarapodását kíséri nyomon a múlt század 70-es éveitől kezdve az 1930-as évek közepéig. A Deutsche Bank történetének, gazdasági-politikai szerepének áttekintésével felvázolja azokat a németországi gazdasági-társadalmi viszonyokat is, amelyekbe Abs beleszületett, amelyekben felnőtt, s amelyek sok tekintetben meghatározták életpályájának alakulását. Herman J. Abs 1901-ben született Bonnban. Apja ipari és pénzügyi körökben mozgó tekintélyes ügyvéd, anyja gazdag ostkircheni posztógyáros család saija. 1918-ban beiratkozott a bonni egyetem jogi fakultására, de két év múlva megszakította tanulmányait, és Kölnben a családdal összeköttetésben álló Delbrück bankázban helyezkedett el, hogy kitanulja a bankár szakmát. Innen 1922-ben a bank egyik amsterdami fiókintézetéhez küldték, ahol „inaséveit" töltötte. Közben tanulmányutat tett Angliában, Belgiumban, Franciaországban, Olaszországban és az Egyesült Államokban. Ismerkedett a pénzintézetek életével, nyelveket tanult. Érdeklődése hamarosan a nemzetközi pénzügyi tranzakciók, a valuták és értékpapírok kibocsátása és szabályozása, a hitelnyújtás, a nemzetközi jog, egyszóval a tőkekivitel elméleti és gyakorlati kérdései felé fordult, s később ez vált fő szakterületévé. Kitűnő képességekkel, felkészültséggel rendelkezett, s nem meglepő, hogy 27 éves korában már bankigazgató Amsterdamban. Egy év múlva hazatért Németországba, ahol megnősült. Felesége Inez Schnitzler, az egyik leggazdagabb német nagytőkés családból származott, amely szoros kapcsolatban állt többek között I. G. Farbenindustrie A. G.-vel is. 1929-ben visszatért a Delbrück bankházhoz, egy év múlva Berlinbe költözött. 1932-ben már cégvezető, 1935-től pedig már a pénzintézet társtulajdonosa. Igazi karrierje azonban akkor kezdődött, amikor 1937-ben bekerült a Deutsche Banknak, a három legnagyobb német finánctőkés bank egyikének az igazgatóságába, és rábízták a nemzetközi osztály vezetését. Ettől kezdve, a második világháború utáni időt leszámítva, Herman Abs karrierje, személyes sorsa elválaszthatatlan a bankétól. A Deutsche Bank rendkívül sokat köszönhetett neki; vezetésével a 60-as évek végére az NSZK legnagyobb és legtőkeerősebb pénzintézete lett, amely az általa irányított monopoltőkés csoport révén az NSZK össz-részvénytőkéjének 42%-át ellenőrizte (454. 1.), s 1971-ben a világbankok ranglistáján a 8. helyet foglalta el. Ugyanakkor Abs maga is a bank révén emelkedett fel és vált híressé. A könyv legérdekesebb része a hitleri fasizmus uralmának időszakáról szól. Nemcsak azt mutatja be meggyőzően, hogy milyen jelentős szerepet játszott a német finánctőke a nácik hatalomra jutásában, a totális fasiszta rendszer kiépítésében, s a háború előkészítésében és finanszírozásában, hanem számos új részlettel gazdagítja ismereteinket a fasiszta gazdaságpolitikáról és a bankrendszer működéséről. Abs életpályájának legvitatottabb szakasza szintén ide esik. Baloldali, antifasiszta körök háború alatti tevékenysége, magatartása miatt ma is háborús bűnösnek tartják. A nyugatnémet polgári sajtó egy része viszont Absot antifasisztaként igyekszik beállítani. A szerző elismeri, hogy Abs nem lépett be a náci pártba, nem számította magát a nemzeti szocialistákhoz (158. 1.), s nyíltan soha nem azonosította magát Hitler célkitűzéseivel, sőt azt is elfogadja, hogy voltak bizonyos kapcsolatai a német polgári ellenállási mozgalommal, időről időre információkkal látta el annak egyes vezetőit (pl. Helmuth Moltkét), de bizonyítottnak látja, hogy tevékenységével objektíve támogatta és kiszolgálta