Századok – 1980
Vita - Ádám Magda: A müncheni egyezmény a II. világháború nyitánya 846/V
VITA 861 tűzték napirendre. Ez volt a kisantant felbomlasztásának egyik legalapvetőbb aspektusa. Nyilvánvaló, hogy egy adott egység ,.megbontása a legjobban ügy valósítható meg, ha a struktúra egyik tagját megsemmisítjük". Ez a történelmi adatokkal alátámasztott tény azoktól függetlenül — önmagában - pusztán logikailag is nyilvánvaló. Végül még két kérdésre térek ki. Az egyik: Pritz Pál tanulmányaiban nem nézetekkel, hanem személyekkel - pontosabban kizárólag személy szerint velem vitatkozik,61 noha — ahogy maga is írja — J. K. Hoenscht kivéve, az álláspontok a szóban levő kérdésekben egységesek. Igaz, a szerző felszólít bennünket arra, hogy „a hazai irodalom egységét vegyük szemügyre",6 2 de utána a szemrevételezés elmarad, és csupán arról olvashatunk, hogy miért egyetlen munkával (az én 1968-ban megjelent monográfiámmal) volt vitája. Az indoklás kissé meglepő: „Nekem a szakirodalomból lényegében egyetlen munkával, bírálóm 1968-ban megjelent monográfiájával volt vitám. Ez a munka olyan időben született, amikor a valóságfeltáró történetírói teljesítmények megszületésének a korábbi esztendőknél lényegesen kedvezőbb lehetőségei nyíltak. Az elvárások tehát itt nagyobbak, a mércének magasabbnak kell lennie, mint például az Ádám Magda által megjelölt korábbi hazai szakirodalommal szemben."6 3 Ez vonatkozik Ránki György 1959- és 1964-ben megjelent munkájára, Zsigmond László 1959-es kiadványára. Két korábbi - 1960 és 1963-ban megjelent — tanulmányomra; Juhász Gyula 1969-ben megjelent munkájára. (Én ugyanis ezeket jelöltem meg.) Juhász Gyula könyvére való hivatkozás csak úgy érthető meg, ha a munkám megjelenése utáni évben a történetírói teljesítmények megszületésének a feltételei ismét csökkentek. (Érdekes sinusgörbét írnak le a történetírói teljesítmények megszületésének lehetőségei.) Pritz vitacikkéből az derül ki, hogy személy szerint velem szemben a legmagasabbak az elvárások, ami oly nagy megtiszteltetés számomra, hogy ezzel 25 éves tudományos kutatói pályám csúcsára értem. (Csak erre a következtetésre juthattam, hiszen az 1968-as év különösen kiugró dátumát semmi más módon nem tudtam megmagyarázni.) Pritz tanulmányából s vitacikkéből kitűnik: a témáról szóló irodalomban egyetlenegy olyan könyv - J. K. Hoensché található, amelyben az övéhez hasonló álláspontot tartalmaz. A magam részéről tanulmányomban vitattam, hogy Hoensch álláspontja Pritzével megegyezik. A két felfogás között az a különbség, hogy amit az előbbi feltételez, azt az utóbbi határozottan állítja. Az erre vonatkozó - németből fordított - szöveg mindkettőnk tanulmányában megtalálható. A fordítás lényegtelen eltérésekkel azonos. A szöveg értelmezése szempontjából egyetlen kifejezés lényeges, ami mindkettőnk fordításában szerepel „úgy tűnik" (so scheint). Ebből nyilvánvaló, hogy ami Pritznél tézis, az Hoensch-nél csak hipotézis. Pritz szememre veti: „Odáig" megyek el, hogy ,hoensch felfogását puszta feltételezésnek" állítom be.64 Valóban feltevésnek állítom be, mert az. 61 Meg kívánom jegyezni, hogy Pritz Pál a doktori értekezésében rajtam kívül hasonló módon vitatkozik Macartney professzorral is. "Uo. 989.1. 63 Uo. 6 'Pritz Pál: uo. 988.1.
