Századok – 1980
Vita - Ádám Magda: A müncheni egyezmény a II. világháború nyitánya 846/V
852 VITA ben is változatlanul hatottak." 24 A szerző úgy gondolja, hogy ha az eddigi kétsoros szövegét további 13 sorral együtt idézi, eltűnik belőle a logikai ellentmondás. Nézzük meg magát a hosszabb szövegrészt, amelyben az előbb idézett mondat is szerepel. „A magyar kormány magatartását úgy lehet jellemezni, hogy az augusztusi vizit után fokozza ugyan a Csehszlovákia ellenes diplomáciai és propaganda-akciót, azonban a fő kérdésben ... korántsem hajlandó a német kívánságnak megfelelően cselekedni... De azok a körülmények, amelyek Kielben a magyar partnert oly tartózkodóvá tették, szeptemberben is változatlanul hatottak. Ezért ekkor is úgy vélekednek — amint azt Hory András varsói magyar követ... az akkori magyar politika alapállásaként kifejezte — hogy ilyen súlyos elhatározások idején a legfontosabb várni tudni ," 25 Ebből a következők tévesek: a) A magyar kormány nem volt hajlandó a német kívánságoknak megfelelően cselekedni. Már a kiéli tárgyalásokon is vállalkoztak 1938. október l-re a németekkel egyidejű támadásra.26 Végső soron a magyar partner Kielben feladta a „várni tudni" elvet. Kiel után pedig - a német kívánságoknak megfelelően - konkrét lépéseket tett a háborúra való felkészülésre. (Ezekről Pritz tanulmányában részletesen ír.) A Ногу-idézetben kifejtett elvet nem lehet az akkori magyar politika alapállásának feltüntetni. Kétségtelen, hogy Magyarországon jelentős körök képviselték ezt az álláspontot. Horthy azonban aligha tartozott ezek közé. Aki - mint maga Pritz is íija — „mindig akkor lépett előtérbe, amikor súlyosabb döntések kialakulásáról volt szó.2 7 Most — 1938 augusztusában és szeptemberében pedig arról volt szó. Horthy kezébe vette a kormányrudat, Imrédyt és Kányát szkepticizmussal vádolta. Horthy nem Imrédyre és Kányára, hanem Rátz honvédelmi miniszterre - s általában a katonai vezetésre — hallgatott. A magyar katonai vezetés — mint ismeretes — nem tartozott a kiváró taktikát képviselők közé. A revízió lehetőségének elszalasztásától való félelem arra késztette — sokszor még a reálisan gondolkodó politikusokat is —, hogy feladják ezt az elvet. A magyar kormány egy dolgot utasított vissza határozottan, azt, hogy egyedül indítson katonai akciót Csehszlovákia ellen. Ebben „korántsem" volt hajlandó a német kívánságoknak megfelelően cselekedni.2 8 A magyar politikusok differenciált felelősségének megállapításához látni kell a köztük meglevő különbségeket. Ezért nem helyes differenciálatlanul értékelni Horthynak, Imrédynek és Kányának a csehszlovák válság időszakában tanúsított magatartását. Pritz tanulmányában és válaszában a három politikus közötti különbség elmosódik. Horthyról a valóságnál pozitívabb képet fest. Horthynak az 1936-ban kelt — Hitlernek — szóló -iratát, amelyben preventív háborút sürget Csehszlovákia ellen,2 9 arra használja fel, hogy alátámassza a kormányzó 1938-as háborúellenes álláspontját. Az említett irat áttekintése meggyőzi az olvasót arról, hogy Horthy hosszan, terjedelmes fejtegetésben sürgeti a háborút, s mindössze két mondatban utal az általa sürgetett háború kockázatára. Pritz kizárólag ezeket idézi.30 2 * Pritz Pál: Válasz . . . 992.1. 2 5 Pritz: A kiéli találkozó 676-677.1. és Válasz . . . 992. (A kiemelés mind a kétszer a szerzőé.) 26 Akten zur deutschen Auswärtigen Politik 1918-1945. Serie D. Bd. II. 390. sz. dok. 497.1. 21 Pritz Pál: Válasz . . . 998. 1. 2 8 Az itt bemutatott eseményeket Juhász Gyula könyvében ugyanígy tárgyalja. Juhász Gyula: Magyarország külpolitikája 1919-1945. Bp. 1975. 145-153.1. 2 9 Horthy Miklós titkos iratai. Az iratokat sajtó alá rendezte, magyarázó szöveggel és jegyzetekkel ellátta: Szinai Miklós és Szűcs László. Budapest, 1962. 32. sz. dok. 157-167.1.) 3 0 Pritz Pál: Válasz ... 998. (kiemelés A. M.)
