Századok – 1980
Vita - Ádám Magda: A müncheni egyezmény a II. világháború nyitánya 846/V
850 VITA A fent leírtaknak azonban nem volt szerepe abban, hogy Hitler elfogadta Münchent, módosította korábbi tervét Csehszlovákia teljes felszámolására,1 3 amelyet különben első számú szövetségese, Olaszország és a német hadvezetés is határozottan ellenzett. A német hadsereg egy Csehszlovákia elleni izolált háborúra fel volt készülve. A köztársasággal szemben olyan katonai fölényben volt, hogy lemondhatott Magyarország katonai segítségéről.1 4 Erről nem azért mondott le, mert a magyarok ingadoztak, hanem mert ez az ún. etnográfiai határok túllépését és a háború kirobbantását jelentette volna! Chamberlain mindkettőt ellenezte! Tehát — mint ahogy ezt korábbi cikkemben leszögeztem — a magyar és a külföldi szakirodalomnak van igaza, amikor Pritz-cel ellentétben, a kiéli tárgyalásokból nem von le ilyen messzemenő következtetést. Amikor a nemzetközi helyzet, az események alakulását befolyásoló, azt determináló problémák ismeretében a maga helyére teszi egy katonailag gyenge kis ország államférfiainak tanúsított ingadozásait. így a magam részéről az ezzel kapcsolatos megállapításomat - (amelyet Pritz „fundamentális" jelzővel illet),1 5 ti. hogy Hitler katonai tervei szempontjából irreleváns, hogy ingadoztak-e a magyarok az augusztusi tárgyaláson vagy sem — fenntartom. Ezek után Pritz egy másik itt felvetett kérdésére is válaszolok: „De akkor mit tegyünk a tényekkel? 6 - kérdezi. Most nézzük meg, mik azok a tények - a szerző szerint —, amelyek állítólag az ő koncepcióját támasztják alá 1. „Hitler szeptember 20-án még mindig tárgyal Imrédyvel és Kányával, cseppet sem abban a szellemben, mintha számára Szudéta-vidék lenne a cél." 2. „A Führer elhatározta, hogy még a világháború kockázatától sem riad vissza. Fennáll azonban az a veszély, hogy a csehek mindenbe belemennek;"18 3. Hitler kijelentette Darányinak és Csákynak, hogy Magyarország felelős Münchenért.1 9 Mint olvasható, mindezekből éppen annyi a tény, hogy ezeket a náci vezér — mondta. Az is tény azonban, hogy ezek ellentmondanak Hitler másutt és másoknak tett kijelentéseinek, pl. Chamberlaint biztosította, hogy a Szudéta-vidék a maximum, több területi követelése nincs Európában. Mussolininek is a Szudéta-vidéket jelölte meg, mint egyedüli német követelést Csehszlovákiával szemben. Hitler még sok mást is mondott, ami 1J Egy évvel később Teleki nem ingadozó, hanem határozottan elutasító álláspontot foglalt el, Lengyelország megtámadása kérdésében. Hitler mégsem változtatta meg katonai terveit, mert akkor sem Magyarország magatartása, hanem az egész nemzetközi konstelláció volt a döntő. 1 4 Tanulmányomban felhívtam Pritz figyelmét arra az ellentmondásra, amely Magyarország katonai gyengesége és azon tétel között van, hogy Hitler számára perdöntő volt katonai támogatása. Válaszának 94. számú „terjedelmesebb lábjegyzetében" eredménytelenül tett kísérletet annak feloldására. Az említett jegyzetben ugyanis arról van szó: „Hitler számára a magyar katonai részvétel biztosítása stratégiai szempontból annak ellenére is fontos volt, hogy 1938 őszén valóban messze volt még a magyar hadsereg attól, hogy korszerűen felszerelt csehszlovák hadsereg, vagy akár annak egy részével a biztos siker reményében vehette volna fel a harcot." Természetesen a mondat értelme azon múlik, hogy mit tekintünk , fontod'-nak. Ha a „fontos" annyit jelent: perdöntő, akkor nem volt fontos. Ha annyit jelent: valamit mégis segített, bármily kicsi is legyen ez a segítség, akkor „fontos" volt. Az nyilvánvaló, hogy Hitler Csehszlovákia elleni katonai akcióját - miután az Anschluss következtében déli támadást is tudott intézni - nem tette függővé Magyarország katonai részvételétől. 1 5 Pritz Pál: Válasz . . . 992.1. 1 "Pritz Pál: Válasz . . . 993. 1. 1 7 Uo. "Uo. "Uo.
