Századok – 1980
Közlemények - Jemnitz János: Rónai Zoltán 1919 utáni sajtótevékenységéről 818/V
RÓNAI ZOLTÁN 1919 UTÁNI SAJTÓTEVÉKENYSÉGÉRŐL 835 nélkülük aligha életképes. Mindezt Rónai egykor már tanulságosan, összes belső ellentmondásával együtt mérlegelte. így 1935 júliusi cikkében aláhúzta, hogy 1934. február 6. (a jobboldali tüntetés) „megfélemlítette Franciaország legerősebb pártját, az Herriot-féle radikális pártot". S a sokszor későbbről kelt, némiképp megszépített Herriot-képpel szemben megállapította: „az a baloldali kartell, amelyik az országos választásoknál (1932-ben - J. J.)Herriot-ékat a közép és jobboldal fölötti győzelemhez segítette, felbomlott".44 Sőt nemcsak felbomlott, hanem a radikális párt jobbratolódott, és „szövetkezett konzervatív politikai erőkkel", miközben a konzervatív középjobboldal pártjai szintén jobbratolódtak, olyannyira, hogy a kifejezett fasiszta csoportosulásokkal is kapcsolatba léptek. Ezek után Rónai egyáltalán nem demagóg hangulatkeltéssel állapította meg: „Az európai demokrácia régi országai közül egyedül Franciaországban látszott a fasiszta veszedelem komolynak."4 5 Ilyen mélyreható elemzés, a tendenciák körültekintő vázolása után tért át a májusi községtanácsi választások értékelésére, s szögezte le: ezek „nagy politikai jelentősége, hogy a radikális párt tömegei a községi választásokon az esetek jelentékeny részében helyreállították a felbomlottnak hitt baloldali kartellt".46 S itt ezen a ponton ismét visszanyúlt Herriot személyéhez, rávilágítva, hogy a radikális tömegekkel szemben ő maga Lyonban, a pénzvilág eme fellegvárában, ahol évtizedeken át polgármester volt, a konzervatív jobboldallal kötött szövetséget. A községi tanácsi választások politikai tanulságait elemezve Rónai is megalkotta a maga politikai térképét (amely módszert a francia történetírás az utóbbi huszonötharminc évben oly szívesen alkalmazza.) Négy nagyobb típust - körzetet - különböztet meg a politikai eredmények szerint. Külön veszi Párizst, ahol a lakosság többsége a baloldalra szavazott, de a belső kerületekben jobboldali, konzervatív többsége mutatkozott. Párizs környéke alkotta ezúttal is a „vörös gyűrűt", s baloldali maradt a központi Szajna megye. Új szín viszont, hogy a vidéki nagyvárosokban a baloldal észrevehetően előretört, aminek a francia politikai életben jelentős következményei lehetnek, továbbá annak is, hogy a baloldalnak sikerült betörnie a falvakba 4 7 Rónai a francia munkásegységfront problémáit, a tartós munkásegység kialakításának nehézségeit ugyancsak kritikusan elemezte, s miközben ő maga is ennek kialakítására törekedett, a nézeteltéréseket sem kendőzte. így aláhúzta, hogy a hitleri, német fasiszta veszélyre való tekintettel a francia kommunisták, úgy tűnik - a Kommunista Internacionálé jóváhagyásával - még jobban kívánják a szocialistáknál is a francia szocialistaradikális kormánykoalíció megalakítását. Mindezt azért, hogy ezzel elreteszeljék az utat egy francia jobboldali kormány elől, amely esetleg Hitler és Berlin felé nyitna kaput. A francia szocialistáknak, illetve a szocialisták többségének erős fenntartásaik vannak e kormánnyal kapcsolatban; s jól látják, hogy Herriot és a radikálisok vezetői egyelőre még a francia jobboldal, vagy pontosabban jobb-centrum felé keresnek megoldásokat. A szocialisták - hangsúlyozta Rónai - nem hajlandók lemondani arról, hogy egy esetleges 4 4 Vándor Zoltán: A francia szocializmus problémái. Szocializmus, 1935. júl. 295. 1. 45 I. cikk. 295.1. 46 Uo. 47 I. cikk, 296. 1. „Historicus" jegyzeteiben Rónai arról is szól, hogy a szocialistáknak és kommunistáknak eltérő volt az agrárpolitikája.
