Századok – 1980
Közlemények - Jemnitz János: Rónai Zoltán 1919 utáni sajtótevékenységéről 818/V
RÓNAI ZOLTÁN 1919 UTÁNI SAJTÓTEVÉKENYSÉGÉRŐL 829 reakcióba ütközött, Bécsben, miként írta „a klerikofasiszta" irányzatba, Spanyolországban a hagyományos reakció erőit emelte ki. Rónai nem elégedett meg ezeknek az alapvető tulajdonságoknak a kiemelésével, foglalkozott az eltérő, sajátos jegyekkel, sőt azokkal az ellenvetésekkel is, amelyek általában kérdőjelezték meg a felkelések módszerét. Ez utóbbiakat előrevette, s mindenekelőtt a „nem kellett volna" megjegyzésre reagált — amire azt felelte: egyszerűen nem lehetett mást tenni. Hozzáfűzte: a vereség is végeredményben a munkásság felkészülését szolgálhatja, hiszen még az osztrák diktatúra sem lett olyan szigorú, mint a náci terror, s ugyanezt lehet remélni Spanyolországban is. Megismételte a régi marxi megállapítást: „az ellenforradalmi talaj is forradalmi talaj", s mind Madridban, mind Bécsben a mozgalom újabb fellendülését várta. Ezen észrevételek mellett azonban még sok más tanulságra is felhívta a figyelmet. Ezek között a tömegerők szempontjából fontos volt a parasztság nagy történeti szerepére való hivatkozás. Bécs esetében a forradalmi főváros elszigeteltségére utalt. A magyar és osztrák tapasztalatok bizonyos fokig azután részben meg is tévesztették Rónait, mert amikor Spanyolország szociális-politikai keresztmetszetéről írt, szintén a spanyol parasztság reakciós Vendée-jellegéről emlékezett meg, ami viszont csak részben volt igaz. A politikai-kulturális elmaradottság a parasztság tömegeit Navarrában és Kasztüiaegy részében valóban a klérus és a reakció karjába taszította,2 8 de Andalúziában és sok más helyütt a parasztság nagyon is forradalmi volt, s ezt Rónai maga is lényeges erőként jelölte meg. Joggal hivatkozott egy másik nagy tanulságra is, a hadsereg rendkívüli jelentőségére, szerepére. A háború utáni közép-európai forradalmakra utalt vissza, s megállapította, hogy a forradalmak jobbára ott győztek, ahol a háborús vereség egyszerűen szétzilálta a régi hadsereget. A spanyol forradalom ehhez új tapasztalatot szolgáltatott 1931-ben. Itt — bár viszonylag békés viszonyok között — egy évtized küzdelmei szintén a hadsereg belső szétforgácsolódására, hitelvesztésére vezettek, de ez csak átmeneti időre érvényesült. Olyannyira, hogy Spanyolországban a hadsereg az osztrákoknál jóval nagyobb és végzetesebb ütőerő maradt (s e sorokat aláhúzzuk, Rónai még az 1934 októberi asztúriai felkelés nyomán írta — ami szomorú igazsággá vált másfél, két esztendővel később!) Rónai utalt az osztrák és spanyol felkelés közötti egy másik lényeges különbségre is amiről történeti irodalmunk nem szokott megemlékezni. Rónai rámutatott, hogy a bécsi szocialista vezetők védekező taktikát alkalmaztak, az általános sztrájk is védekező jellegű volt, s „ezért nem került be a munkásság jelentékeny része a forradalom sodrába".29 S az osztrák fejlődéssel állította szembe a spanyolt: „Madrid forradalmának, a spanyol forradalomnak igazán más a képe. Alig kezdi meg provokációit a reakció, alig oszlatja fel a szocialista képviselőtestületeket, kutat fegyverek után, tartóztat le néhány szocialista vezetőt, alig rendeli el a katonaság szigorú készültségét, a munkásság ellenállással válaszol... A madridi taktika, Caballero taktikája, nem óvatosan védekező, mint Baueré, hanem nyíltan támadó."30 2* Rónai itt utalt arra, bogy Ausztria esetében a lakosság 1/3-a élt Bécsben - ezzel szemben Spanyolországban a lakosság 86%-a élt 100 000-nél kisebb városokban és 70%-a falvakban. S ami az említett kulturális színvonalat illeti, itt 43% volt az írástudatlanok száma. 2'I.m. 344.1. 3 0 Uo.
