Századok – 1980

Közlemények - Iványosi–Szabó Tibor: Pénzforgalom Kecskeméten 1622–1711 között 71/I

78 IVÄNYOSI-SZABÖ TIBOR bizonnyal jobban tüktörzik, mint a város számadásai. A különféle céllal végzett gyűjtések réndszerint nem egy hosszabb folyamatot jelentettek, mint pl. az adószedők, a borbírák és a székbírák egy-egy éves tevékenysége. Az egyes ünnepek, illetve események (pl. harangszállítás) alkalmával végzett gyűjtéskor nem kellett az adományozott nagyobb értékű veretekből aprópénzt visszaadni! A jómódú cívisek, de olykor még a cselédek is adtak egy vagy több aranyat, tallért is. Ezek éppúgy szerepelnek a számadásokban, mint a ritkábban előforduló török, illetve külföldi pénzek, valamint a minduntalan feltűnő garasok. Tehát a gondnok kezében ezek ott maradtak, és az esetenkénti, illetve évenkénti elszámolás alkalmával tételesen át is adta a különféle aprópénzeket is, melyek a szegényebb rétegek adományaiból származtak, és nyilván a mindennapi adásvételeik alkalmával is hasonlóan álltak rendelkezésükre. Éppen ezért ezek a számadások több olyan váltópénzt örökítettek meg, melyek a városi számadásokból teljesen hiányoznak. Pl.: féltallér, negyedrész, tizenkétpolturás, tizennégypénzes, peták, másfélpénzes és a para. A török kiűzéséig teijedő gondnoki számadásokban a timon az egész összeg 4,2%-át alkotta, míg a para és az oszpora százalékosan szinte ki sem fejezhető. A többi török pénznek pedig itt nincs nyoma. Fontos megfigyelésként rögzíthetjük tehát, hogy a hódoltság utolsó évtizedeiben (de a nagykőrösi források tanulságai alapján annak fél évszázadában is!) a török pénzek nagyon szűk köre végig alárendelt szerepet játszott a helyi pénzforgalomban (1. a II. és a III. számú táblázat). E megfigyelésünket kiegészíthetjük még azzal, hogy a fentiek szerint a hódoltság területe gazdasági és pénzügyi téren egyaránt sokkal szorosabban, sokkal több szállal kötődött az ország északi és nyugati részeihez, illetve a német és az olasz piacokhoz, mint a Török Birodalom bármely területéhez, mellyel forrásaink alapján igencsak egyoldalú kapcsolatuk lehetett. Nem szabad elmennünk megjegyzés nélkül amellett sem, hogy a timon feltűnése és átmeneti térhódítása szoros kapcsolatban lehet a Habsburg Birodalomban 1659-ben végrehajtott pénzügyi reformmal is. Az ennek nyomán kialakult bizonytalanság és pénzhiány valószínűleg hozzájárult a francia eredetű, de török közvetítéssel terjedő pénz népszerűségéhez és gyors teijedéséhez. Külön vizsgálat tárgya lehetne viszont, hogy a garas, illetve öreg garas a 60-as évek elején tapasztalható átmeneti és csekély forgalom után miért tűnik el, és miért csak 1676 után tör be, most már tömeges arányokban, a hódoltság területére. Az viszont könnyen igazolható tény, hogy a garas elterjedése fokozatosan kiszorította a timont (1. a II. és a III. táblázat adatait). Ez is megerősíti azt a feltételezésünket, hogy a timon elteijedéséhez hozzájárult az említett vákuum. Tehát nem valamiféle váratlanul kialakult gazdasági kapcsolatrendszer emelte át e pénzt a hódoltsági területekre. Itt szintén csak utalni tudunk arra, hogy az oroszlános tallér a garassal együtt tűnt el kb. tíz évre a helyi forgalomból.2 0 ' "Huszár Lajos hívta fel a figyelmet arra is, hogy az egykorú leletek is a török pénzek kisszámú jelenlétét árulják el, így megeró'sítik írott emlékeink tanúságát. Ugyancsak ő mutatott rá, hogy az öreg garas eltűnése a hatvanas években annak is tulajdonítható, hogy míg 1661 és 1667 között Körmöcbányán nagy tömegben verték ezeket a törökellenes háború finanszírozására, 1667-1674 között