Századok – 1980
Közlemények - Jemnitz János: Rónai Zoltán 1919 utáni sajtótevékenységéről 818/V
RÓNAI ZOLTÁN 1919 UTÁNI SAJTÓTEVÉKENYSÉGÉRŐL 821 felhangok is. Szovjetoroszország kérdésében Rónai pártolta a megsegítést, nagy haraggal ostorozta azokat a szociáldemokratákat, akik ezt megtagadták, vagy maguk is szovjetellenes hangulatot szítottak; de a szovjetorosz valóság felmérésénél nemegyszer alkotott téves ítéletet. „Az orosz forradalom és a nyugati szocializmus" c. cikkében Otto Bauer „Bolschewismus oder Sozialdemokratie" с. írása alapján elfogadta kiindulópontként azt a tételt, hogy Oroszországban szükség volt a proletárdiktatúra alkalmazására. A következőkben viszont már Bauer nyomán ő is úgy vélekedett, hogy a bolsevik forradalom a parasztságot csak úgy tudta megnyerni, hogy földet osztottak, s azt magántulajdonba adták. Bauer és Rónai szerint ez a középparaszti réteg megerősödését jelentette, s ezt — így tévesen látva — ha úgy tetszik, „baloldalról" fogadták aggállyal. Az agrárviszonyok ilyen alakulásával állították szembe az ipar szocializálását. Ebben olyan sajátos kompromisszumot véltek felfedezni, aminek kulcsát éppen abban látták, hogy a városokban, az iparban a szocializmus győzedelmeskedhetett. A szocializmus e formájával azonban szintén nem voltak megelégedve. Igaz, ezt visszavezették az oroszországi objektív feltételekre, arra, hogy az alacsony kultúrfok mellett a centralizmus, a bürokratikus eljárások is inkább válnak szükségessé, érthetővé.8 A megértés, elismerés, elfogadás után Bauer és Rónai egyaránt azt hangsúlyozta, hogy a magasabb kultúr- és anyagi szinten élő nyugati országokban ezeket a módszereket nem lehet alkalmazi. Rónai kifejtette, hogy Nyugaton a szocialistákkal szembeni ellenállás is minden bizonnyal nagyobb lesz, mint Oroszországban. Itt utalt a másfajta szociális rétegződésre, a parasztság eltérő helyzetére (birtokos parasztság), a kis- és középrétegek nagyobb jólétére, arra, hogy az értelmiséget a szocializmus gondolatai kevésbé ragadták magukkal. Mindezek alapján Rónai elismételte a jellegzetes kétésfeles érvelést: a proletárdiktatúra módszere Nyugaton már nem lenne célravezető — írta 1920 nyarán, de ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az orosz és a német forradalomnak összefogásra kell törekedni, mert csak így remélhetik az ellenforradalom visszaszorítását. Rónai polémiába bocsátkozott azokkal a kommunistákkal, akik a proletárdiktatúra rendszerét kívánták a nyugati viszonyokra átültetni, s e másolással, erőltetéssel Rónai szerint sok bajt okoztak, sokféle megrendülés és vereség ennek volt a következménye. Rónai hangsúlyozta: „nem elvetélt forradalmak és diadalmas ellenforradalmak szolgálják az orosz forradalmat", hanem az erősödő munkásmozgalom az egyes országokban, ami megköveteli az egyes országok sajátos feltételeihez való igazodást.9 Rónait szenvedélyesen foglalkoztatta az Internacionálé sorsa, mert csak egy egységes nemzetközi munkásmozgalom vethet gátat az ellenforradalmi erők térnyerésének. Ennek során visszatekintett a II. Internacionálé szétesésére, ennek körülményeire, és elfogadhatatlannak tartotta Kautsky híressé vált szavait: „az Internacionálé nem a háború, hanem a béke eszköze volt" — mert ez a teljes használhatatlanságát bizonyította. Rónai az összefogás szorgalmazásakor tisztában volt a nehézségekkel, s Kautskyval szemben a szocialista mércét sem állította alacsonyra, s nem látta lehetségesnek a II. Internacionálé feltámasztását sem. Erről így írt: „Nemzetközi szocializmust erős naciona'Világosság, 1920. június 8. 'I. cikk. 7 Századok 80/5
