Századok – 1980

Közlemények - M. Tóvári Judit: A miskolci társadalom gazdasági vezető csoportjainak átrétegeződése (1872–1917) 781/V

816 M. TOVÀRI JUDIT amely bíráló tanácsának 12 tagjából csupán 2 nem tartozott a legnagyobb adózók sorába. De ilyen volt a Miskolci Takarékpénztár, a Borsod-Miskolci Hitelbank, a Borsod-Miskolci Takarékpénztár, a Miskolci Hitelintézet, a Takarékegylet. Elvétve találni viszont virilist a Miskolci Népbank, az Általános Takarékpénztár, az Agrárbank és a Polgári Takarékpénztár vezetőségében. A virilis-többséggel rendelkező igazgató tanácsok társadalmi összetétele követte a város törvényhatósági bizottságába bejutott legnagyobb adózók társadalmi-foglalkozási rétegződését, vagyis a kereskedelem itt is tartotta számszerű fölényét. Ezt követte a szabadfoglalkozású értelmiség, majd a tisztviselők. Kisiparosok, gyárosok, földbirtokosok, ha be is kerültek a vezetőségbe, számszerűleg nagyon alul maradtak. VI. Összegezés Tanulmányunkban azt vizsgáltuk, miként monopolizálta a gazdasági élet ágazatait az a múlt század 70-es éveiben számszerűleg még gyenge tőkés csoport, amelynek a polgári kori törvényhozás lehetőséget nyújtott a birtokszerzésre, majd bebocsátotta őket a város vezető testületébe. Arra a kérdésre is — legalább érintőlegesen — próbáltunk választ keresni, hogy az 1848 előtti birtokos nemesség nemzeti mozgalma, amely az ország modernizálódásával kapcsolódott egybe, 1848 után hogyan viszonyult a fejlődéshez? Arra a következtetésre jutottunk, hogy az a liberális nemesség, amely 1848 előtt elindította a polgárosodás folyamatát - gondoljunk a Miskolci Takarékpénztár alapítására - , 1848 után megmaradt birtokát vagy átalakította a tőkés mezőgazdaság követelményei szerint, tehát áttért a bérmunkára, és gépesítette gazdaságát, vagy ha elvesztette birtokát, áttért a még úrinak számító értelmiségi pályákra. Akármelyik utat választotta is, a múlt század 90-es éveire kiszorult a vezető gazdasági pozíciókból. Helyére az ipari és a kereskedő polgárság lépett. A legnagyobb mértékben a kereskedelem és a hitel területén lett teljes a polgári társadalom. A polgárosodást jelzi az ipari részvénytársaságokban, pénzintézetekben, a kereskedelmi forgalomban, üzleti vállalkozásokban való részvétel. Ez a legerőteljesebben a város kereskedő társadalmában jelentkezett és annál a néhány finánctőkésnél, akik az ipari termelés területén működtek gyárosként vagy tisztviselőként. (Hercz Zsigmond, Neuman Adolf). Őket is az ország gazdasági nagyhatalmának számító Magyar Általános Kőszénbányánál és a Kereskedelmi Banknál meglevő érdekeltség juttatta ebbe a csoportba. A gazdaság kapitalizálódása ellenére megmaradtak a társadalomszerkezet rendi formái. A gazdasági kulcspozíciókba feltörő elemek nemességet szereztek, és ezáltal próbáltak hasonulni a történelmi osztályokhoz. A kialakuló és a gazdasági élet kulcspozícióit elfoglaló tőkés polgárság mellett élt az a régi nemesség, amely elzárkózott az ipari termelés, a kereskedelmi forgalom és az üzleti vállalkozások szférájától. Legjobb esetben is csak a hagyományos politizálás tartotta a közéletben. A városban a modern értelemben vett polgári társadalmi réteg a régi nemesség mellett alakult tehát ki, és a kereskedelemből indult el. Még a több nemzedék után a birtokos osztállyal teljesen azonosuló rétegeknél is kimutathatók a kereskedő ősök. Az ipari forradalomra jellemző dinamizmus az I. világháború előtti évekre Miskolcon is jelentősen átalakította a gazdaság és a társadalom szerkezetét. A dualizmus