Századok – 1980
Közlemények - M. Tóvári Judit: A miskolci társadalom gazdasági vezető csoportjainak átrétegeződése (1872–1917) 781/V
814 M. TOVÀRI JUDIT és igazgatásában milyen része volt a legnagyobb adózók csoportjának, illetve e csoport mely társadalmi rétege alkotott a gazdasági élet valamennyi ágát átfogó tőkés csoportot. Ezért vizsgáltuk az ipari, pénzintézeti részvénytársaságok igazgatóságának, felügyelő bizottságának összetételét, illetve ennek az összetételnek a változásait, különös tekintettel a monopolkapitalizmus időszakában bekövetkezett erős tőkekoncentrációra. Vizsgálatunkkal visszanyúlunk 1845-ig, az első miskolci pénzintézet megalakulásáig. Ennek a részvénytársaságnak a létrejötte már a feudális termelési viszonyok között meginduló tőkefelhalmozás példája, ezért a vezetőségen túl az induláshoz szükséges alaptőkét összehozó részvényesek társadalmi összetételének vizsgálata mindennél jobban mutatja a pénztőkét felhalmozni és befektetni képes rétegek jelenlétét. A múlt század negyvenes éveinek elejére a város társadalmának egy részében parancsoló erővel tört felszínre a polgárosodás iránti igény, a politika és a gazdasági élet területén egyaránt. A birtokos nemességben — annak is inkább a vármegyei hivatalt viselő és az ügyvédek közül kikerülő rétegében — volt meg a változtatás igénye. A város első pénzintézete alapító részvényeseinek társadalmi hovatartozását vizsgálva azt állapíthatjuk meg, hogy gazdasági és társadalmi helyzeténél fogva leginkább a nemességnek volt meg a lehetősége a polgárosodás irányába mutató első intézmény megalakítására. Ebben az időben a háztulajdonosok és a szabadfoglalkozású értelmiség túlnyomó többsége szintén a nemesség soraiból került ki. ők voltak azok, akik a Takarékpénztár indulásához szükséges alaptőke 2/3 részét összehozták. Nagyrészt azok közül a nemesek közül kerültek ki, akik a reformkorban, majd az azt követő években a megyegyűléseken és másutt erélyesen harcoltak az adminisztrátori rendszer, a részint konzervatív, részint fontolva haladó párt ellen. Ezek a liberális nemesség soraiból kikerült ifjak alakították meg az 1840-es években a Major utcai tudós társaságot, amely szervezte és vezette a követválasztások és a tisztújítások alkalmával a csatározásokat. Ez a fiatalság vitte győzelemre az 1846-os tisztújítás alkalmával Szepessy László és Szemere Bertalan megválasztását. A Major utcai tudós társaság és az őket pártoló liberális nemesség képviselőinek a nevével találkozunk a Miskolci Takarékpénztár alapításánál. Egymás után sorakoznak a liberális nemesség legkiválóbbjainak nevei: Kun János, József, István, Miklós, Lajos, a Vadnayak, a Vayok, a Pilta család, Szűcs Sámuel, Apostol József, a Ragályi család, amelynek hét tagja található az alapítók között, a Majthényi testvérek, a Szepessyek, Palóczi László és Szemere Bertalan. Mellettük már megjelenik - főleg a kereskedők és az építőanyag előállítással foglalkozó gyárosok soraiból - a számszerűleg még gyenge tőkés polgárság, amely 40 év múlva átveszi a vezetést a miskolci pénzintézetek élén. Az alapító részvényesek között már 1845-ben szereplő két téglagyártulajdonos egyike 1885-ben a Takarékpénztár vezérigazgatói székében ül. A háromtagú igazgatóság pedig két kereskedőből és egy gazdatisztből áll, valamennyien virilisek később. A régi nemesség képviselőinek a három felügyelő bizottsági tagság maradt. Mindhárman a szabadfoglalkozású értelmiség képviselői és ugyancsak virilisek. Ebben az időben a Miskolci Takarékpénztáron kívül még három pénzintézet működött a városban: a Miskolci Hitelintézet, a Borsod-Miskolci Hitelbank és a Miskolci Takarékegylet. Ekkor a Miskolci Hitelintézet részvényeinek közel 1/3-a kereskedők kezében volt. Ez a pénzintézet igen jelentős kereskedelempártoló tevékenységet folytatott. A Hitelintézet építtette fel a termény- és árucsarnokot, szervezte az árpavásárokat. Ugyanakkor személyi összefonódások és kötvények átvétele révén érdekeltséget szerzett Felsőmagyarország legnagyobb élelmiszeripari vállalkozásában, a
