Századok – 1980
Tanulmányok - Andics Erzsébet: A konzervatívok tervei és tervezetei a forradalom és szabadságharc fegyveres felszámolására 1848/49-ben 752/V
754 ANDICS ERZSÉBET hogy a császár a maga részéről ugyancsak rendkívüli módon foglaljon állást." A beadvány szerzőjének a javaslatai többek között oda futnak ki, hogy fel kell oszlatni a mag4 , ar országgyűlést, báró Jósika Samut teljhatalmú királyi helytartó (alter ego) minőségben küldjék Pestre, Jellasicsnak adják ki a parancsot Buda és Pest elfoglalására. Aki a bán serege ellen fellép, az lázadó.5 Hogy Jellasics ellenforradalmi fellépésének sikere mennyire fontos volt a magyar konzervatív vezetők számára, hogy ahhoz milyen nagy reményeket fűztek, azt mutatja, hogy annak érdekében egyáltalában nem voltak válogatósak az eszközökben. Erről tanúskodik többek között az a körülmény is, hogy az illetékeseket megkerülve, több ízben is fordultak gróf Grünne Károlyhoz, az akkor még főherceg Ferenc József főudvarmesteréhez. Grünne már Innsbruckban a kamarilla bizalmi embere volt és mint ilyen az ifjú Ferenc Józsefre és anyjára Zsófia főhercegnőre, úgyszintén Mária Anna császárnéra gyakorolt nagy befolyásánál fogva, egyre jelentékenyebb tényezővé vált. A magyar konzervatív vezetők több ízben is hozzá fordultak, hogy közvetítését kérjék céljaik elérésére. Kész tervezeteket, fogalmazványokat küldtek neki, akadt, amely legfelsőbb kéziratnak volt szánva. Ezekben az uralkodó megparancsolja Jellasicsnak, hogy folytassa előrenyomulását, István főherceget felszólítja, hogy ezt ne akadályozza stb. Mindezt azzal, hogy Grünne juttassa el azokat Mária Anna császárnéhoz.6 A reménykedés Jellasics támadásának a sikerében, nem volt a konzervatív párt korifeusainak az elszigetelt álláspontja. Ez a vélemény alapjában megfelelt a magyar aulikus arisztokrácia körében uralkodó hangulatnak. Világi és egyházi főuraink számottevő része úgy várta Jellasicsot, mint a megmentőt. Abban bizakodott, hogy a hadsereg nagy része úgy sem lesz hajlandó harcolni ellene. Arról, hogy az aulikus magyar arisztokrácia zömében Jellasics fegyveres fellépésében látta a hőn óhajtott menekvést a forradalom teremtette helyzetből, hogy 1848 nyarán-őszén minden reményüket őbelé helyezték, számos adat: magánlevél, nyilatkozat, sőt kezdeményezés is tanúskodik. Jellasics készülődéseitől Magyarország ellen el volt ragadtatva gróf Károlyi László is. Metternichhel folytatott levelezésében a bécsi kormány „siralmas", „tehetetlen" voltáról értekezik, mint amelynek „szégyenteljes gyengesége és bűnös kétértelműsége nap mint nap kiviláglik." „Egyedül Jellasics, kinek fennkölt magatartását nem lehet eléggé csodálni, nem akar tudni semmit mindezekről a javaslatokról és engedményekről. . .Magyarország szörnyű események előtt áll. . .mégis minél szörnyűségesebbek és gyorsabbak lesznek az események, annál jobb nekünk, mert annál közelebb a menekülés, amelyet egyedül a legszélsőségesebb eszközöktől várhatunk csupán."7 Többek között nem tekinthető véletlennek, hogy 1848 júniusában, Jellasics betörésének egyre fenyegetőbbé váló veszélye idején látja szükségesnek a magyar katolikus püspöki kar tiltakozni a Batthyány-kormánynál egyházi személyeknek a nemzetőrségbe 5Feltehetően 1848. október 1-е táján kelt beadvány. Uo. 637-639. 1. ®Ld. M. Szapárynak a Ghinne család dobesbergi levéltárában végzett kutatásai alapján írt tanulmányát: Carl Graf Grünne. Wien, 1935. Diss. A magyar levéltári szerveknek az a kísérlete, hogy ebben a kérdésben ugyanott kutatásokat folytathassanak, sajnos, nem járt sikerrel. 'Gróf Károlyi László - Metternich 1848 szeptember 1. Andics E.: (szerk.) A nagybirtokos arisztokrácia ellenforradalmi szerepe 1848-49-ben. II-III. köt. Budapest, 1952-1965. (a továbbiakban: Nagybirtokos arisztokrácia) II. köt. 136-140. 1.
