Századok – 1980
Közlemények - Gebei Sándor: A Romanov-uralom konszolidációjának néhány problémája 53/I
66 GEBEI SÁNDOR mány a legfontosabb kiviteli árukra állami monopoljogot vezetett be. 1662 februárjában hat áruféleséget — a hajóépítéshez szükséges szurkot, kenderkócot, faggyút, a külföldi piacokon keresett hamuzsírt, a különféle bőröket, a cobolyt — monopolizáltak. Az állami kereskedelem üzletkötői a különböző prikázok megbízott hivatalnokai és a moszkvai kereskedelmi korporációk (Gosztyinnaja-, Szukonnaja szotnya) tagjai voltak, akik a vidéken rézpénzért felvásárolt árut összegyűjtötték, és a Moszkva—Arhangelszk útvonalon levő raktárakba szállították. A cár „szabad piaci áron" vette át a külföldieknek szánt és Arhangelszkben, Novgorodban, Pszkovban ezüstért továbbadott termékeket. Gyakran előfordult, hogy fizetőeszköz híján nemhogy a piaci, de még az önkényesen megszabott árat sem tudta átutalni a kincstár, amely az áru egyharmadára váltókat adott. Ilyenkor a fizetésképtelenség miatt visszatartott áruk begyűjtése akadozott, a monopoláruk rekvirálását rendelték el.7 4 Ezek a monopolizálásra és rekvirálásra utasító parancsok a cári fizetésből élő, szolgáló embereket (sztrelecek, állami manufaktúrákban dolgozók), iparosokat, kis- és középkereskedőket a tönk szélére sodorták. A megélhetéshez szükséges feltételek olyannyira hiányoztak, hogy sokan öngyilkosságba menekültek reménytelen és kilátástalan helyzetükből. A cári udvar fizetésképtelenségén 1662 júliusában rendkívüli hadiadóval, az „ötödpénzzel" kívánt segíteni, hogy legalább az erőszakkal elvett termékek árát rendezni tudja. A vásárlóképességét vesztett rézzel kiegyenlített tartozás kétszeresen sújtotta a jobbágyokat: egyrészt élelmiszerétől és vetőmagjától fosztották meg, másrészt ellenszolgáltatásként, hasznavehetetlen, csupán névleges értékkel rendelkező pénzdarabot adtak nekik. A pénzrendszer instabilitása a hamispénzek még tömegesebb megjelenéséhez, a rekvirálások a só és gabona piaci hiányához vezettek. A közállapotok rendezetlenségéből az egyik angol szemtanú, Collins azt a következtetést vonta le, hogy Oroszországban „több mint negyven év kell a gazdasági élet helyreállításához."75 A sztrelecek helyzete is válságosra fordult, pedig a 16-20 ezres moszkvai rendfenntartó sereg nyugalmára és helytállására számított a kormány.7 6 A Sztrelec prikáz fizetéslistája, a mindenki számára jogos posztóadományon kívül, a következőképpen nézett ki: Évente az egyszerű sztrelec a tizedes az ötvenedes a százados az alezredes az ezredes 10-15 rubel 15 csety gabona, 2 pud só, 10—15 rubel 18 csety gabona, 3 pud só, 10—15 rubel 18 csety gabona, 5 pud só, 40-50 rubel szolgálati vagy örökíthető (pomesztye) (votcsina) birtok, 80-100 rubel pomesztye vagy votcsina, 200 rubel pomesztye vagy votcsina, járandóságot kapott.7 74 Ua. 61-64.1. 7 'Collins S.: Ninesnee sostojanie Rossii Moszkva, 1846. 38.1. 7 ' Kotosichin: О Rossii 71.1. 77 Uo.
