Századok – 1980
Történeti irodalom - A rendtartó székely falu (Faluközösségi határozatok a feudalizmus utolsó évszázadából (Ism.: Vörös Károly) 694/IV
694 TÖRTÉNETI IRODALOM A RENDTARTÓ SZÉKELY FALU (FALUKÖZÖSSÉGI HATÁROZATOK A FEUDALIZMUS UTOLSÓ ÉVSZÁZADÁBÓL) Bevezető tanulmánnyal és magyarázó jegyzetekkel közzéteszi IMREH ISTVÁN Bukarest, 1973. 340 1., táblák Imreh István könyve, A rendtartó székely falu, sajátos, mert távoli és archaikus világba viszi el olvasóját: a 18. század közepétől 1848-ig terjedő korszakba, Erdély távoli határőrvidékének apróbbnagyobb székely határőrfalvaiba — melyeknek korabeli falukönyveit kézbevéve azonban ez a régen halottnak hitt világ egyszerre bámulatos gazdagságban és sokoldalúságban támad fel és elevenedik meg az olvasó előtt. A kötet ui. 14, egy kivétellel mind az erdélyi székely határőrvidékhez tartozó község falusi jegyzőkönyveiből közöl szemelvényeket: a legkorábbiak az 1757-1771. évi magyarhermányi jegyzőkönyvből idézvék — túlnyomórészük azonban az 1780 és 1830 közötti évtizedekből származik, bár nemegyszer találkozunk a 30-40-es évekből való határozatokkal is. A falusi önkormányzat különböző szervei által hozott e határozatok, ítéletek a falusi élet minden területére kiterjednek. A rendtartó falu címe alatt magával az önkormányzat szervezetével, működése rendjével, a falu fizikai rendben tartásával, a közösségi munkák szervezésével kapcsolatos határozatok, döntések olvashatók. Majd számos szemelvény foglalkozik a falu beltelkének, a közerdőnek, a legelőnek, a határnak és a határhasználat szabályozásának, rendezésének kérdéseivel. Más rendelkezések, döntések a mezei munka rendjét szabályozzák (kiterjedve a gyümölcs, a dohány és a zöldség termesztésével kapcsolatos kérdésekre éppúgy, mint a trágyázás vagy a cséplés szabályozására); de találunk olyanokat is, melyek a szolga vagy a részes munkás: a feles, a harmados munkafeltételeiről, bérezéséről rendelkeznek. A jegyzőkönyvekben szabályokat találunk az állattartásra és ennek közösségi formáinak vitelére; a pásztorszerződésekre éppúgy, mint a pásztor számadási kötelezettségére. A falugyűlés sajátlag magánjogi kérdésekben is határozott: örökség vitatása, juss keresése is eléje kerülhetett ugyanúgy, mint a zálogos földekkel kapcsolatos birtoklási és jogi problémák. És természetesen a falugyűlés elé tartoztak az emberi magatartás rövidzárlataival, az emberi együttélés szabályainak megsértésével kapcsolatos kisebbnagyobb ügyek is, a rágalmazástól a verekedésig, a lopástól a vásári csalásig. A szemelvények sorát a község kézműveseivel és a faluszámadással kapcsolatos határozatok zárják le. Mindez világosan mutatja a falusi önkormányzatnak egyrészt széles kiterjedését, másrészt nagy aktivitását, legvégül pedig józan és hatékony intézkedését és működését. A szemelvények igen szerencsésen vannak válogatva, mert részint jól érzékeltetik a közösség valóban élő erejét és erős szolidaritását, másrészt pedig azt a nagyon is eleven szokásjogot, mely talán ennek az erőnekés szolidaritásnak elevenségét is oiztosítva, a közösséget minden vonatkozásban átszövi és szabályozni képes. A szemelvények együttese így nemcsak a székely falu önkormányzati mechanizmusába ad betekintést, hanem ezen át a falu életének teljességébe is, olyan mélységben, amit csak ez a sajátos, magából a paraszti életből közvetlenül kinövő forrásanyag tesz lehetővé. Ezt a rendkívül gazdag és sokoldalú válogatást összeállítójának, Imreh Istvánnak bevezető tanulmánya sok oldalról segít megérteni és részleteiben is világosan megismerni. (Tegyük hozzá: nem utolsósorban nyelvének, stílusának segítségével, mely az utóbbi évek magyar nyelvű szakirodalmából nemcsak gazdagságával és szépségével, de világosságával és szabatosságával is kiemelkedik.) Mindenekelőtt kiemelendő az a biztonság, mellyel felrajzolja szemelvényei kóré a 18-19. század fordulójának székely társadalmát, benne egyrészt a jobbágyok és zsellérek, másrészt a határőri szolgálatba szorított szabad székelyek arányának növekedését és a minden szempontból klasszikus szabad parasztságnak szinte eltűnését. A tanulmány - már forrásanyaga természetéből következőleg is - különös részletességgel, de igen'árnyaltan mutatja be a határőri életmódot; rámutatva hátrányaira: így embertelen fegyelmére, az egyén társadalmi felemelkedése elé. állított erős gátjaira s végül az életet felsőbb
