Századok – 1980
Történeti irodalom - Püspöki Nagy Péter: Zseliz város címere (Ism.: Fügedi Erik) 690/IV
690 TÖRTÉNETI IRODALOM érvényesültek néhány uradalomban. Ezek az adót a falvakra „summásan" vetették ki, annak elosztását évente korrigált adatok alapján hajtották végre (381-387.1.). Az eredmény igazolta az űj rendszert, aminek következtében a nagy uradalmak a megyében képesek voltak nemcsak megtartani jobbágynépüket, hanem még növelni is számukat. Ugyancsak szép elemzésben hívja fel a figyelmet IIa Bálint a jobbágyság ama törekvésére, hogy csökkentse adóját (pl. vagyonának pénzbe fektetésével, s uzsoratőkeként kamatoztatásával stb.) s így fenntartsa magát. Vannak természetesen olyan részei is a monográfiának, amelyek vitát válthatnak ki. A magunk részéről elsősorban azokat a demográfiai részeket tartjuk ilyeneknek, amelyek a 18. századi népesség számának megállapításával foglalkoznak. Az igazán anyaggazdag munka sem képes arra, hogy a józsefi népszámlálás előtti évszázadokról konkrét népességszámokat mutasson fel. Azok a kombinációk viszont, amelyekkel a szerző megkísérli az űr kitöltését, tulajdonképpen nem visznek előbbre bennünket. Az adózás céljából készült összeírások természetesen az adóegységet (pl. jobbágytelek) veszik figyelembe, s nyilvánvalóan nem törődnek azzal, milyen népesség él egy-egy telken vagy résztelken. Ezt persze IIa Bálint is tudta, éppen ezért érezzük következetlenségnek azt, hogy ennek ellenére belement az ilyen számításokba. Sokáig sorolhatnánk még azokat az eredményeket, amelyeket IIa Bálint monográfiája hozott felszínre. Az előbbiekben csupán néhányra utaltunk, részletes tartalmi ismertetésre viszont nincs szükség. Összegezésképpen annyit mindenképpen le kell szögezni, hogy a település-és népiségtörténet módszerei a korszerű gazdaság- és társadalomtörténet problematikájának és módszereinek figyelembevételével, az újabb kutatások eredményeinek hasznosításával példamutató új eredményekhez vezethetnek. Ennyiben IIa Bálint munkája nemcsak konkrét mondanivalójával, hanem módszertanilag is követhető példa. Az utóbbi évtizedek kutatásai számára is számos ponton nyújt olyan módszertani megfontolásokat, amelyek nyomán a modern gazdaság-és társadalomtörténetírás újabb lépéseket tehet előre. Őszintén sajnáljuk, hogy a szerző ezt már nem érhette meg. Gunst Péter PÜSPÖKI NAGY PÉTER : ZSELIZ VÁROS CÍMERE Bratislava, 1976. 294 I. + 2 mell. A hajdani Bars megyében, ma Szlovákia déli részén a Garam mellett fekvő Zseliz a 15. század folyamán mezővárossá és évszázaddal később egy parasztmegye székhelye lett, majd a török kiűzése után egyszerű faluvá süllyedt, de mindvégig nagy uradalom központja maradt, hogy aztán központi helyzetét kihasználva 1960-ban ismét várossá legyen. Pecsétjén mára 16. században megkülönböztető jelvényt használt; 1972-ben a városi tanács új címer használata mellett döntött, annak kidolgozásával a könyv szerzőjét bízta meg. Püspöki Nagynak nem ez az első ilyen megbízása, Dunaszerdahely és Rozsnyó is neki köszönheti új címerének megtervezését (Vö. Századok 1975. 5—6. sz. 1150.1.), s mindjárt bevezetőben ki kell emelni, hogy Püspöki Nagy ugyan heraldikai - ha úgy tetszik, szfragisztikai - feladat megoldására kap megbízást, de mindig kötelességének tartja a kérdéses település múltjának feltárását. Ilyenkor óhatatlanul felülkerekedik benne a medievista, sőt a településtörténet felkészült művelője, jelen esetben is a helytörténet szintjét meghaladó eredményeket mutat fel, amelyek kedvéért egy sor részletkérdést kell megoldania. Ezúttal kutatását gazdag levéltári anyag is elősegítette, a kivételes véletlen úgy akarta, hogy a helység földesurainak levéltára részben az Országos Levéltárban, részben a nyitrai állami levéltárban fennmaradjon, áttekintő ismertetésüket az olvasó a kötet végén kapja (280-283.1.). A nagyterjedelmű forrás és a rendelkezésre álló rövid idő miatt Püspöki Nagy a kis kötetben „Zseliz történeti vázlatának megírását" tűzte ki céljárul (10), a felmerülő részletkérdéseket a jegyzetekbe szorította bele, de ezeket a kis értekezéseket tartalmazó jegyzeteket csillaggal jelölte meg és a tartalomjegyzékben külön feltüntette. Összesen 17 ilyen jegyzet található, többségük a földesúri családok leszármazásával (ideértve a kiemelkedő családtagok életrajzát) foglalkozik, a többi helynévproblémákkal vagy különleges forráskérdésekkel. Az utóbbiakból emelném ki a Zseliz névre és Ata nádorra vonatkozókat.
