Századok – 1980
Történeti irodalom - Ila Bálint: Gömör megye I. A megye története 1772-ig (Ism.: Gunst Péter) 687/IV
688 TÖRTÉNETI IRODALOM ségtörténeti kutatástól egyes magyar népcsoportok-népszigetek keletkezésének bemutatásáig), vagy éppen azt, hogy a Mályusz Elemér által vezetett kutatások során az egyes kutatók érdekló'désének, tudományos felfogásának milyen módosító hatása volt az eredeti koncepción. Mindez egy historiográfiai tanulmány tárgya lehet (s kellene, hogy legyen). Itt és most csak az lehet a feladatunk, hogy utaljunk azokra a körülményekre, amelyek Ha Bálint munkájának megindulásakor meghatározóak voltak, s ezzel is érzékeltessük mindazokat a változásokat, amelyek a szerzó' történetszemléletében, a magyar történettudomány egészében 1945 után végbementek. IIa Bálint munkájának négy kötete ezeknek az egy emberöltő alatt végbement változásoknak hű mutatója, magán viseli ez a munka mindazokat az átalakulásokat, amelyek végül is azt eredményezték, hogy lecsiszolódtak azok az élek-sarkok, amelyek korábban lehetővé tették e kutatások politikai fegyverként való felhasználását. Ezek helyett a társadalomtörténeti kutatásoknak mindazokat az új eredményeit felhasználta a szerző, amelyeket a magyarországi kutatások az elmúlt évtizedekben felhalmoztak. Az adattár két, 1944-ben és 1946-ban megjelent kötete (a munka II. és III. kötete) mindjárt a felszabadulás után módszertani kritikát vont magára (ld. ICniezsa István észrevételeit a Századok 1947. évfolyamában), s ezek a módszertani megjegyzések éppen azokra a pontokra irányultak, amelyek a névelemzés alapján a népi hovatartozás meghatározásához alapvetően szükségesek voltak, mintegy jelezve a népiségtörténeti kutatással szemben erről az oldalról jogosan megfogalmazható kételyeket. Ezek a megjegyzések természetesen nemcsak IIa Bálint munkájára vonatkoztak, hanem az egész kutatásra, illetve mindazokra a kiadványokra, amelyek a rendelkezésre álló szervezeti keretek között addig megjelentek, s céljuk az volt, hogy egyrészt a kutatások településtörténeti jellegét erősítsék, módszertanilag is, másrészt, hogy óvatosságra intsenek a névelemzéseknél a népi jelleg meghatározásakor. Az adattár közzétett harmadik kötete (az egész munka IV. kötete, megjelent 1969-ben) ja. adatok közzétételében bekövetkezett módosulásokkal, s a bevezetésben megfogalmazódott szemléletváltozással együtt jól tükrözte nemcsak azt a történelemszemléletet, amely az idő múlásával IIa Bálint munkásságában is érvényre jutott (a névtörténeti kutatás szerepváltozása, elsősorban gazdaság- és társadalomtörténeti kérdések tisztázása terén megmutatkozó felhasználása), de egyúttal tükrözte az évtizedek során magyarok és nem magyarok viszonyában a Kárpát-medencében végbement nagyarányú változásokat is. Csak ezek a változások tették lehetővé, hogy - természetesen ezúttal sem függetlenül a politikától - végül is befejezést nyerjen az egész nagyívű vállalkozás, Gömör megye történetének felvázolása, abban a keretben, amelyben annak idején elindult — de lényegesen megváltozott tartalommal. Ma már a tudományos kutatásnak sem Magyarországon, sem a szomszédos országokban nem lehet az a feladata, hogy vélt vagy valódi érveket kovácsoljon a mai országhatárok megváltoztatása vagy fenntartása mellett. Az elmúlt évtizedekben felnövekedett nemzedékek számára az ilyenfajta érvelések már semmit sem mondanának. így lenne az még akkor is, ha az azonos társadalmi-gazdasági rend, a történettudományban a marxizmus érvényesülése Magyarországon és legtöbb szomszédjánál egyébként sem ebbe az irányba hatna. Mind erősebben érvényesül azonban az emelkedettebb történetszemlélet, amelynek célja a Kárpát-medence népei valódi történetének feltárása. Ilyen körülmények között a településtörténet elveszti korábbi vélt vagy valódi politikai célzatosságát, a népiségtörténet pedig - amennyiben a továbbiakban is önálló módszerre és kutatási célra tart igényt - új értelmet nyer azokban a társadalom- és gazdaságtörténeti vizsgálatokban (pl. összehasonlító gazdasági-társadalmi struktúra-kutatás), amelyeknek izgalmasságára és érdekességére éppen IIa Bálint itt ismertetett kötete vet fényt. Az összefoglaló, az egész munka valójában 1. kötetének felépítése tulajdonképpen tükrözi mindazt az újat, amivel IIa Bálint munkája - eredeti célkitűzéséhez viszonyítva - gyarapodott. A feldolgozás nem rekedt meg a megye természeti és gazdasági adottságainak bemutatásánál, majd a megtelepülés folyamatának tájegységek szerint tagolt ábrázolásánál, hanem széles tablót nyújt a 16-18. század gazdaság-és társadalomtörténeti fejlődésének folyamatairól. Ha Bálint rendkívül gazdag és igen bőséges forrásanyag felhasználásával ad keresztmetszetet Gömör megye birtoklási szerkezetéről a 15-16. század fordulóján, majd a megyei társadalom szerkezetéről, a nemességről, a falusi társadalomról, a bányászokról, a falu- és népességpusztulás körülményeiről. Ezt azután megismétli a 17-18. században is, ezúttal elsősorban, a népesség pusztulására, s a jobbágysorsra helyezve a hangsúlyt, majd a 18. század végén, az úrbérrendezés pillanatában. Ebben a fejezetben elsősorban a történeti demográfia eszköztárát hasznosítja a szerző. Mindez természetesen még puszta felsorolásnak sem felel meg, a kötet a források nyújtotta lehetőségek korlátaival együtt a maga majd 500 oldalnyi
