Századok – 1980
Figyelő - Buza János–Csató Tamás: Történelemoktatásunk néhány kérdése a Közgazdaságtudományi Egyetem felvételi vizsgatapasztalatainak tükrében 661/IV
FIGYELŐ 675 hogy kellő számú történelmi tény ismeretében megértsék a lényeges összefüggéseket, a gazdasági, társadalmi változások alapvető tendenciáit. Ha ezt sikerül elérnie az iskolai történelemtanításnak, akkor nemcsak az mondható el, hogy megbízható marxista történelemszemléletet alakított ki, hanem — ami ebből következik — képessé tette a jövő felnőtt állampolgárát arra is, hogy tájékozódjon a társadalom, a gazdaság és a politika bonyolult jelenségei között, s lehetővé tette számára, hogy véleményalkotásában, mindennapi tevékenységében, közéleti magatartásában és aktivitásában a tudatos mérlegelés, választás eleme domináljon. A felvételi vizsgák tapsztalatainak fényében azonban úgy tűnik, hogy ezeknek a célkitűzéseknek a valóraváltásán még sokat kell fáradoznunk, s az eddigi tevékenységet felülvizsgálva nem keveset kell módosítani a korábbi elképzeléseken s azok alapján kialakított módszereken, kereteken. A fentiek konkretizálására elég lesz talán, ha csupán annyit említünk meg, hogy a tankönyvek törzsanyagra szűkített tartalma kevéssé felelhet meg a színvonalas középiskolai oktatás céljának. A törzsanyag tematikai összetételében távolról sem lelhetjük fel ennek kizárólagos okát. Igaz, a tananyagcsökkentés első hulláma kisodorta a törzsanyagból — hogy csak néhány példát említsünk — a németalföldi szabadságharcot; a török birodalom berendezkedését, majd uralmának felszámolását Magyarországon; az amerikai polgárháborút. Az ezt követő tematikai korrekció szerény javulást eredményezett. Változatlanul fennmaradt viszont az az alapvető probléma, hogy a törzsanyag - amelynek ismerete a középiskolában és a felvételi vizsgán megkövetelhető - ténybelileg olyannyira szegényes, ami már nem teszi lehetővé, hogy a rendkívül csekély mennyiségű adatra támaszkodva meg lehessen érteni a jelenségek, folyamatok lényegét, fel lehessen ismerni összefüggéseiket. Mondani sem kell, hogy az ilyenfajta szabályozás milyen hatással volt a tanulók jelentős részének felkészülésére (a tankönyv nem törzsanyaghoz tartozó „apróbetűs" részeit nem lebecsülhető hányaduk feltehetően el sem olvassa, bizonyos azonban, hogy nagy többségük nem tudja). Az oktatáspolitikai határozatot olvasva úgy tűnt, hogy a társadalomtudományok körébe tartozó tárgyakkal szembeni elvárás az oktatás folyamán növekvő tendenciájú: „A tartalmi korszerűsítés során az egyes iskolafokozatokban — a tanulók életkori sajátosságainak megfelelően - nagyobb figyelmet kell fordítani az állampolgári, gazdasági, politikai ismeretek oktatására, az állampolgári nevelésre."2 3 A gyakorlatban mindezek ellenére a. történelemoktatás súlya középiskoláinkban visszaszorult. Nem csoda hát, hogy a Magyar Tudományos Akadémia 1976. évi közgyűlésén az oktatás hosszú távú gazdasági fontosságát hangsúlyozó előadás szomorúan számolt be a társadalomtudományok iskolai oktatásban elfoglalt helyének zsugorodásáról, a gimnázium szerepének csökkenéséről és tárgyunk súlyának kurtításáról. „Ha túlterhelést, oktatási zsúfoltságot, túl nagy óraszámokat akartak és akarnak — joggal — csökkenteni, úgyszólván magától értetődően nyirbálják, korlátozzák a »díszítő« elemként: kicsit talán felesleges elemként kezelt társadalomtudományi képzési kereteket. Ha az érettségi nem minden tárgyból kötelező, akkor elsőként a történelem akad fenn a rostán."2 4 2 3 Ua. 306. 24 Berend T. Iván: Gazdaság - műveltség - társadalomtudomány. Közgazdasági Szemle 1976. 7-8. sz. 796.
