Századok – 1980
Közlemények - Gebei Sándor: A Romanov-uralom konszolidációjának néhány problémája 53/I
62 GEBEI SÁNDOR 1655 júniusától a rézkopejkások, majd szeptemberétől az apróbb rézpénzek tömeges kibocsátása tulajdonképpen az orosz pénzrendszer új alapra való helyezését jelentette. A kincstár a rézpénz bevezetésével óriási hasznot zsebelt be. Egy pud 1 font 91 zlotnyik súlyú rézből 25 font 42 zlotnyik súlyban 8542 altinnyikot nyertek. A veszteség, a kezdetleges technika — fából készült, ólomklisével ellátott, gyakran kicsorbuló verőkalapács — miatt számottevő volt: 15 font 91 zlotnyik. Egy font rézből, amelynek piaci ára 12 kopejka volt, 10 rubel nominális értékű pénzt vertek.53 Bazilevics számítása szerint, 1654-1656 között, az állam bevétele a rézpénz veretéséből 4 millió 175 ezer ezüst rubelre rúgott, összehasonlításként megemlítjük: 1615—16-ban a rendkívüli hadiadókból 175 ezer, 1633-34-ben 325 ezer rubelt vételezett be a kincstár, de utalhatunk arra is, hogy a 17. század végi Oroszország évi költségvetése mindössze 2 millió rubelre tehető.54 Példáink alapján érthető, hogy 1662-ig miért nem volt szüksége az államnak újabb hadiadók kivetésére. A reform kilenc éve alatt kibocsátott rézpénz mennyiségét a szakértők 20 millió rubelre becsülik.5 5 Alekszej Mihajlovics 1654-ben még csak átmeneti, ideiglenes, „míg az állam kötelessége el nem múlik", megoldásnak tekintette a pénzügyi reformot, de a háború elhúzódása és a hadiköltségek növekedése miatt egyre több rézpénzt hozatott forgalomba. Az ország valamennyi vajdaságában cári ukáz írta elő azt, hogy az áru adása-vétele szigorúan csak „orosz pénzen" történhet.5 6 Orosz pénznek számított a lepecsételt, központilag 21 altin 2 gyengában, tehát 64 kopejkában meghatározott ezüst jefimki is. Az ukázok értelmében nemcsak a kereskedőknek, hanem a kincstár embereinek is el kellett fogadniok az ország európai részén használatos, belkereskedelemben forgalmazott, szimbolikus jellegű értékmérőt. A kényszer szülte rendelkezések hatékonyságáról Kotosichin leírásában ezt olvashatjuk: j r A parasztok látván, hogy rossz, kevert, egyenetlen (szélű — G. S.) pénzek vannak, nem szállítottak élelmet, szénát, fát a városokba — azon pénzek miatt minden áru nagyon drága lett."57 Hiába szabtak kegyetlen büntetést, halált azokra, akik áruikat visszatartották vagy felemelt áron adták el, a drágulásnak nem tudták elejét venni. A gyesznai osztrog kozákjai és lakói 1656 tavaszán annyira elszegényedtek, hogy vetésre nem maradt gabonájuk. Mivel „venni sehol nem lehetett", a cári készletből kértek vetőmagot bármilyen feltétel mellett.5 8 Hasonló gonddal küszködtek a Vidropuszkban élők is, akik az iverszki kolostortól várták „könyörületes megváltásukat".5 9 A kedvezőtlen jelenségek 1658-tól megsokasodtak, 1659-cel pedig megkezdődött a rézpénz válságának időszaka. Ezt a folyamatot Vigovszkij ukrán hetman árulása meggyorsította, akinek az elpártolása 1660 őszén az orosz seregek katasztrofális vereségéhez, majd teljes katonai összeomláshoz vezetett. A litván csapatok már 1661-ben kiverték a cári alakulatokat Grodnóból, Vilnóból, Mogiljovból. Az Ukrajnában és Belorussziában elszenvedett kudarcok a lakosság és a katonaság viszonyát kiélezték, az ukrán és belorusz parasztok Moszkvába vetett hitét és a rézpénz hitelét megingatták. Maga Vigovszkij is, S3 Ua. 18.1. 54 Ua. 14-15.1. 5 5 Ua. 26-27. 1. 56 Russko-belorusskie svjazi 336. sz. 359. I. s 1 Kotosichin: О Rossii 78. 1. 5 "Russko-belorusskie svjazi 350. sz. 373. 1. "Ua. 368. sz. 391.1.
