Századok – 1980
Figyelő - Buza János–Csató Tamás: Történelemoktatásunk néhány kérdése a Közgazdaságtudományi Egyetem felvételi vizsgatapasztalatainak tükrében 661/IV
666 FIGYELŐ cialista országok többségében megfigyelhető8 — évről évre változhatott a mérce, s az egyes felsőoktatási intézmények felvételi írásbeli vizsgái is szerepet játszottak abban, hogy az átlagosztályzatok jelentősen oszcilláltak (a feltűnően rossznak vagy esetleg jónak mutatkozó eredmények nyomán a következő évben-években nemritkán jelentkezett ellenhatásként enyhítő vagy éppen szigorító módosulás). Eltérőek lehetnek az átlagok pl. azért, mert az osztályzatok ponthatárainak meghúzása még azonos nehézségű felvételi kérdések kidolgozásakor is nagyban módosíthatja az eredményeket: 1969-ben pl. a József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán az elérhető maximum 80 pont volt, s a jeles eredmény alsó határát 55 pontban (68%-tól) határozták meg,9 a Közgazdaságtudományi Egyetemen ugyanakkor csak 41-50 pontot elért dolgozatokra (82%-tól) adtakjeles osztályzatot.1 0 Nagyban befolyásolhatta az elért osztályzatokat az írásbeli dolgozat jellege: egyes felsőoktatási intézmények teljes egészében tesztkérdéseket állítottak össze, mások az átfogó, elemző jellegű tételeket részesítették előnyben, illetve kombinálták a kétféle feladatlapot, s az ún. teszt és esszé-kérdéses dolgozatok íratására tértek át. A csupán tesztkérdésekből álló feladatlapok egyike igen tanulságos vitát váltott ki a közelmúltban, «de a metodikai színezetű érvpárbaj egyik résztvevője nem annyira a módszert, mint inkább középiskolai történelemtanításunk fogyatékosságait vette célba.11 Tekintettel arra, hogy a fentebb bemutatott statisztikai áttekintés alig alkalmas középfokú történelemoktatásunk eredményeinek, jelen helyzetének reális megítélésére, nem mellőzhetjük azokat a tartalmi észrevételeket, konkrét, helyi eredményeken alapuló tapasztalatokat, amelyeket a felvételi vizsgákról szóló beszámolókban tettek közzé, illetve fogalmaztak meg. Az 1973. évi tananyagcsökkentést megelőzően a már idézett szegedi tapasztalatokból az erősen érettségi-centrikus történelemtanulás képe és a színvonal stagnálása rajzolódott ki, s a tapasztalatok közlője — mint annyian — arra az álláspontra helyezkedett, hogy középiskolai történelemtanításunk színvonalát a jövőben emelni kellene.12 *Sípos Istvánné: Azonos törekvések és treriÜek a szocialista országok felvételi rendszereiben. Felsőoktatási Szemle 1977. 119-124. Megjegyzendő, hogy az alaposabb koordinációra való törekvésben a szocialista országok felsőoktatási minisztereinek 1972. évi prágai értekezlete fontos állomás volt. Közös vonás a szocialista országok felvételi rendszerein belül az írásbeli vizsgák súlyának növekedése. E kiemelt integrációs tendencia mellett szükségesnek tartjuk annak megemlítését, hogy jelentős különbségek is megfigyelhetők: pl. Romániában 1968 óta nem számít bele az érettségi átlaga a felvételi vizsga eredményébe, Lengyelországban viszont az 1972/73. tanévet követően „. . .minden középiskola pedagógiai tanácsa elnyerte azt a jogot, hogy évente felvételi vizsga kötelezettsége nélkül továbbtanulásrajavasolhat néhány tanulót." 121. 9 Anderle Ádám: Az egyetemi felvételi vizsgák tapasztalataiból. Történelemtanítás 1970. 3.sz. 11 - 14. 1 "Búza János-Csaíú Tamás: A történelem felvételi rendszere és vizsgatapasztalatai a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen (gépirat, amely 1969-ben - a Felsőoktatási Pedagógiai Kutatóközpont megbízásából - készült). Az esti és a levelező tagozatra jelentkezettek történelem felvételi vizsgáiról részletesen írt Liener Péter: Felvételi tapasztalatok a Közgazdaságtudományi Egyetemen. Történelemtanítás 1976. l.sz. 9-13. 11 Csorna Gyula: Egy feladatlap kérdőjelei. Pedagógiai Szemle 1978. 917 - 928., illetve Hajdú Lajos: Jogi kari felvételi gyakorlatunk kérdő- és felkiáltó jelei. Pedagógiai Szemle 1978. 1013 - 1022. 12 Anderle: i. m. 14.