Századok – 1980
Figyelő - Buza János–Csató Tamás: Történelemoktatásunk néhány kérdése a Közgazdaságtudományi Egyetem felvételi vizsgatapasztalatainak tükrében 661/IV
664 FIGYELŐ felvett nappali tagozatos hallgatók 74,3%-a gimnáziumban érettségizett.5 Figyelembe véve azonban azt, hogy a gimnáziumban érettségizettek száma 1972 óta folyamatosan csökkent, rá kell mutatnunk arra, hogy lassan, de egyértelműen szűkül az a középiskolai bázis, amelyre felsőfokú oktatásunknak elsősorban építenie kell. Ezt bizonyítja az 1967—1978 közötti időszakban középiskolát végzettek iskolatípusonkénti megoszlása (az országos adatokat a függelék 1. táblázata részletesen tartalmazza). Becsléseink alapján a Közgazdaságtudományi Egyetemre pályázók mintegy 60—65%-a érettségizett gimnáziumban, s ez azt jelenti, hogy a vizsgált periódusban évente 550—750 között ingadozott azoknak a pályázóknak a száma, akik történelemből tettek felvételi vizsgát. A közgazdász hallgatók történelmi ismereteinek hiányosabbá válását jelentősebb mértékben az 1971/72-es tanév első félévében észleltük. Ekkor a magyar gazdaságtörténet tárgy nappali tagozatos vizsgái során közel 13%-ra emelkedett a korábbi 6-9% között ingadozó bukási arány, az évfolyamátlag pedig az előző évek 3,05-3,2 közötti szintjéről 2,9-re esett vissza. Történt mindez akkor, amikor éppen csökkentettük jegyzeteink terjedelmét, s az átdolgozott tananyag didaktikai szempontból is megkönnyítette a vizsgázók dolgát. A vizsgáztatók szerint elkülönített vizsgaeredmények ugyanekkor csak kis mértékben tértek el egymástól, ami a vizsgakövetelmények és az értékelés egységességét mutatta. Érthető, hogy a vizsgatapasztalatokat értékelő tanszéki értekezlet az átlagosnál nagyobb aggodalommal tekintett a tanulmányi eredmény romlására, szükségesnek tartotta a jelenség okának felderítését. Mivel felmerült annak gyanúja, hogy a szakközépiskolában végzetteknél a bukási arány nagyobb volt a gimnazistákénál, a vizsgatapasztalatokról néhány hét múltán készített írásbeli jelentésben már konkrét tényekről számolhattunk be. Átnéztük ugyanis a 65 utóvizsgára utasított hallgató személyi anyagát, s azt tapasztaltuk, hogy 32 bukott tanuló gimnáziumot, 33 pedig szakközépiskolát végzett, ami az évfolyam összetételének ilyen szempontú számításba vételével azt jelentette, hogy a gimnazisták 9,3%-a, a szakközépiskolásoknak 18,9%-a tett sikertelen vizsgát, s ez több mint figyelemre méltó! A fentiek alapján jelentésünkben - úgy véljük idejében - a következőkre mutattunk rá: „Az utóvizsgára utasított szakközépiskolások 87,9%-a 1971-ben fejezte be tanulmányait, kivétel nélkül politikai gazdaságtanból tettek felvételi vizsgát - ez természetes—, s az 1971 tavaszán bevezetett MM. rendelkezés értelmében történelemből nem érettségiztek. Nem akarjuk azt állítani, hogy ez utóbbi tényező magyarázza az évfolyam minden korábbinál gyengébb átlagát, de olyan jelenségre vet fényt, amellyel foglalkozni kell, s jelzéseket kell róla adni a megfelelő szerveknek. Nemcsak oktatási, hanem szociális problémákra is fényt vet vázlatos felmérésünk."6 5Felvételi vizsgák a felsőoktatási intézményekben 1978. 12. 6Az iskolai végzettség, valamint a tanulmányi eredmények hátterében fellelhető szociális problémákra röviden utalt is az említett jelentés: „A szakközépiskolások 73%-а I. kategóriás, túlnyomó többségük nemcsak »belecsúszott-* ebbe a kategóriába, hanem tsz-tagok, bányászok, gyári munkások gyermeke. Évfolyam szinten is vizsgálva a kérdést azt láthatjuk, hogy az I. kategóriába soroltak közül többen kényszerültek utóvizsgára: 16,2%, szemben a II. kategória 10,1%-ával." Beszámoló a Gazdaságtörténeti Tanszék vizsgatapasztalatairól, 1971/1972. tanév I. félév. Budapest, 1972. febr. 18.
