Századok – 1980

Közlemények - Granasztói György: Kassa társadalma (1549–57) a korreszpondencia-elemzés tükrében 615/IV

KASSA TÁRSADALMA A 16. SZÁZAD KÖZEPÉN 649 szabókat, ötvösöket, borbélyokat stb. sorolja ide, s a közelükbe helyezi azokat is, akiket ismeretlen foglalkozásúaknak tekintettünk. A fenti, adóátlagokkal végzett, összehasonlítást folytatva ezúttal azt látjuk, hogy például az ötvösök helyzete gyökeresen különbözik a vargáékétól, kovácsokétól. Az ötvösök taxa átlaga 1,7-szer, teljes (boradóval kiegészített) adóátlaguk pedig 3,1-szer múlja felül az összátlagot. Mégsem lehet állítani, hogy a 2. tengely egyszerűen a szegényebb és a gazdagabb iparosokat állítja szembe. A 16. ábrán jól látható: a 2. tengely felső, pozitív („szegény") felén foglal helyet a legnagyobb vidéki borkészletek (32 és több hordó) változója, s itt jellemzők az 50—75 dénárt fizető adózók is. Minthogy a taxa fejenkénti átlaga 53 dénár, ez a kategória az átlagot, vagy annál többet fizetőket foglalja gyakorlatilag magában. Márpedig a taxára kötelezettek közel harmada 50 vagy 75 dénárt fizetett. A 2. tengelyen kifejeződő ellentét túlmutat a vagyoni különbségeken, mert elénk tárja, hogy a vagyoni különbségek a vagyon összetételéből, a kereső, tőkeképző tevékenységek eltéréseiből származnak. Az egyik oldalon azokat látjuk, akik döntően iparukból vagy borkereskedésükből élnek, s fő kereső tevékenységük mellett csak csekély mértékben gazdálkodnak. E réteg a másik végletnél szegényebb, de kevésbé megosztott. A gazdagabb szélsőséget kassai szőlők, nagyobb gabonakészletek jellemzik, valamint az, hogy köreikben található a legtöbb vidéki bor. A gazdagság tehát többféle kereső tevékenység együttes következménye. Néhány szabó, ötvös, borbély és más iparos is éppen azért gazdagabb társainál, mert földjei, szőlői vannak. Nem várt tanulság, hogy a két végletet a korreszpondencia-elemzés legerőteljesebben a háztartások eltérő összetételével és létszámával jellemzi. A 2. tengely képzésében viszonylag sok demográfiai változó vesz részt, közülük néhány magas kontribúció értékkel áll. E demográfiai változók azt mutatják, hogy az iparos, nem gazdálkodó rétegben túlsúlyban voltak az átlagos méretű háztartások (1549: 1 szolga, 1554: 2 fegyverképes, 2 fegyverképtelen). A vagyonosabb, borral, gabonával is foglalkozó rétegben szélsőségesebbek a viszonyok, s a nagyobb háztartások is itt vannak (1549: 3 vagy több szolga, 1554: 3 fegyverképes, 4 fegyverképtelen — ám ugyanekkor 1549: nincs szolga, 1554: nincs fegyverképes, nincs fegyverképtelen stb.). A 2. tengelyen kibontakozó, funkcionálisnak mondható ellentét az információ 11,32 százalékát értelmezi. A 3. tengely az 1549 és 1554 között lezajlott társadalmi változásokat világítja meg. A tengely negatív felén olyan személyeket találunk (szövők, lakatosok, „egyéb" ruházati iparosok, ismeretlen foglalkozásúak, továbbá borbélyok, csiszárok, fazekasok stb.), akiknek vagyona szerény (2—3 hordó kassai bor, 12 és 25 dénár taxa). A gazdálkodás a jelekből ítélve idegen számukra, mert borra, gabonára utaló változókat nem találunk ezen az oldalon. A csoport sajátossága, hogy háztartásaikat jóformán egyedül 1549. évi adatokkal lehet jellemezni (1549: nincs fegyverképtelen, nincs szolga, 1 fegyverképtelen, 3 fegyverképtelen). A másik véglethez ellenben csak 1554-es változók kapcsolhatók, az itteni háztartások valamivel népesebbek (2—3 fegyverképes, 1,5 vagy több fegyverképtelen. Az egyetlen 1549. évi adat: 3 vagy több szolga). E szélsőséghez kalmár, kádas, ötvös, varga, bodnár stb. foglalkozásúak sorolhatók. Vagyoni szempontból megosztottak, gazdag polgárokat (100 dénár vagy több taxa, 16 vagy több hordó kassai, 8-15, 32 vagy több hordó vidéki bor, 32 vagy több köböl gabona), de kisebb vagyonú polgárokat is találunk köztük (1 hordó kassai bor, 4—7 köböl búza, 50 és 75 dénár taxa).