Századok – 1980

Közlemények - Székely György: Mátyás király és a morva főváros 600/IV

KÖZLEMÉNYEK Székely György: MÁTYÁS KIRÁLY ÉS A MORVA FŐVÁROS (Diplomatika és nyomdatörténet) Jindrich Sebánek emlékének Mátyás korára már kialakult a morva főváros polgárságának gazdag kivált ságrendszere, mindaz, ami a középkori viszonyokban elképzelhető volt. A 15. század derekán a privilégiumok kiteljesedtek Utószülött László király alatt. így 1454. július 21-én a király cseh nyelvű oklevélben, összetett magyar-cseh királyi nagypecséttel megerősítve adta ki Brno városa bor- és sörkimérési (od ssenkowam wina a pywa) kiváltságát. A fontos dokumentumot királyi mandátum alapján György kormányzó referálta. A város jó emlékezetében tehát az idegen király és Podebrad György együtt maradhatott meg. De erősen érvényesült a katolikus tendencia is, ennek építészeti emléke Kapisztrán János szószéke a brnói székesegyház külső falán. László király korabeli fontos rendelkezése 1454. július 27-én német nyelvű pergamen-oklevélen kiadott demagóg hangú rendelkezése a zsidók ellen, hivatkozva Brno romlására, nehézségeire, a lakosság elszegényedésére. Elrendelte, hogy minden zsidó és zsidónő, fiatal és öreg, hagyja el a várost, hogy így a lakosok megszabaduljanak adósságaiktól. A város kapta meg a zsidók házait, a zsinagógát és a temetőt. A kamaraszolga zsidók pénzjáradékait viszont a király ezután a várostól szedette. A kényes ügyet a király mandátumára Prokop z Rabstejna kancellár ( t 1472) referálta. Ez a humanisztikus műveltségű személyiség tipikus hivatalnok volt, írnoka volt Zsigmond és Frigyes császárnak, 1453 óta kancellárja az utószülött királynak, majd bár buzgó katolikus volt, ismételten diplomáciai szolgálatokat tett Podebrad György királynak. Az utóbbival a prágai udvarban tanulták meg egymást becsülni. Az adott ügynek távoli kihatásai a városok rovására alakultak. A kiűzött zsidókat a morva nemesek birtokaikra fogadták, és segítségükkel a kereskedelmi forgalmat kiépítették a vidéken. A következő évtizedekben Brnóban megszűnt a gazdasági élénkség, megindult az ipar hanyatlása, és előretört a bor-, gyümölcs- és főzeléktermelés. Súlyos örökséget hagyott hátra ennyiben az idegen király uralmi gyakorlata. Ennek nem annyira oka, mint jelensége volt a zsidók kiűzése a morva fővárosból, amelynek demagóg indoklását már említettük. Belőle úgy tűnik, mintha a brnói lakosságnak szüksége lett volna épületeikre. Valójában a király még korábbi kétes kiváltsága a városnak, amit 1454. július 21-én adott, ugyancsak Prokop z RabStejna referátuma alapján, hogy mit tehet a városi hatóság azokkal a házakkal, amelyeket elhagynak és pusztán hevertetnek az előírt terheket (czinsen) fizetni nem akarók. A német nyelvű oklevél kárhoztatja, hogy mind járadékok tekintetében, mint a népességben ez károkat okoz, a város tehát eladhatja és elfoglalhatja az üres házakat (ode hewser, a hátirati feljegyzésen deserte siue desolate). Morva fővárosának lakossága iránt kedvezőbb lépést tett a király, midőn 1455. november 13-án Bécsből fordult — természetesen német nyelvű oklevélben — osztrák