Századok – 1980
Tanulmányok - Urbán Aladár: Reformtörekvések és történelmi tanulságok 26/I
KÖZLEMÉNYEK Gebei Sándor: A ROMANOV-URALOM KONSZOLIDÁCIÓJÁNAK NÉHÁNY PROBLÉMÁJA Az első Romanovok gazdasági, pénzügyi intézkedései A 17. század eleji lengyel és svéd intervenció kiteljesedésével Vaszilij Sujszkij addig is ingatag hatalma végleg lehanyatlott, meggyilkolása után pedig még a korábbi gyenge központi irányítás is megszűnt, s Oroszország további sorsának formálása Moszkvából a vidéki városok nemességének, hivatalnokainak kezébe került. így a fővárostól távolabb élők kezdeményezték a felszabadító háború megindítását, ők szervezték meg 161 l-re a felső-volgai és az északi városoknak, elsősorban Nyizsnyij-Novgorod, Jaroszlavl lakóinak népfelkelő seregét, ők hozták létre az orosz rendi országgyűlés, a zemszkij szobor szerepét átvevő Országos Tanácsot (Szovjet vszeja zemli). Ehhez az „északi szövetséghez" a déli városok is csatlakoztak, lehetőséget teremtve ezzel az ősi főváros visszafoglalására. Dmitrij Trubeckoj, Dmitrij Pozsarszkij és Kuzma Minyin egyesült seregei 1612 nyarán ostrommal bevették Moszkvát. A várost védő lengyel, litván és német zsoldosok feltétel nélkül kapituláltak. A háború továbbfejlesztésére teendő katonai intézkedések mellett a „bezgoszudarnoje vremja" (interregnum) korát élő orosz államban egy másik, nem kevésbé fontos kérdésről, az uralkodó személyéről, az új cár megválasztásáról is dönteni kellett. Az egyik korabeli feljegyzés szerint, a hatalmas birodalom „minden városában kiválasztották a legtekintélyesebb és a legjobb embereket az országos nagy gyűlésre, és őket az uralkodóválasztásra, Moszkvába küldték".1 A zemszkij szobor megnyitásán valamennyi választásra jogosult társadalmi réteg képviseltette magát: a szentgyűlés teljes egésze, a bojárok, a moszkvai szolgálatot adó nemesek (asztalnokok, pohárnokok, okolnyicsijek), a prikázbeli emberek, a vidéki nemesség képviselői, a nagykereskedők (gosztyi), a városi (poszadszkije) és falusi (ujezdnije) emberek.2 A moszkvai sztrelecek és a fővárosban tartózkodó kozákság fegyveres ereje serkentőleg hatott a rendi országgyűlés befejezésére. A lengyel és a svéd királyokat az orosz népnek okozott sok szenvedés miatt eleve kizárták a trónjelöltek közül, a régi bojárcsaládokkal Godunov és Sujszkij példáiból okulva nem számoltak. A zemszkij szobor viszonylagos egyetértéssel hozta meg azt a határozatát, amelynek értelmében a cári koronát, Monomach-fövegét Mihail Fjodorovics Romanov-JurjevneK, Fjorod Ivanovics cár (Rettegett Iván fia) unokaöccsének ajánlották fel. Különleges volt ez a cárválasztás abból a szempontból, hogy a zemszkij szobor döntése „falakon kívül", a Moszkvában 1 Dvoicovie razrjadi I. k. (1612-1628) Sankt-Peterbourg (SPB), 1850. 18. o. Razrjadnie knigi 1598-1638. Moskva, 1974. 182.0.CserepmnL. V.: Zemskie sobori i utverzsdenie absoljutizma vRossii In: „Absoljutizma v Rossii" Sbornik statej. Moskva, 1964. 110-111. о. (Továbbiakban: Cserepnin: Zemskie sobori) J Razrjadnie knigi 183. o.
