Századok – 1980
Tanulmányok - Zimányi Vera: Gazdasági és társadalmi fejlődés Mohácstól a 16. század végéig 511/IV
GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI FEJLŐDÉS MOHÁCSTÓL A 16. SZÁZAD VÉGÉIG 547 rosok telephely szerinti elkülönülése ennél sokká erőteljesebben jutott kifejezésre, elsősorban a bányamunkások lakóhelyeinek erős koncentrációja folytán. Azonban az iparágak tömeges térbeli elkülönülésére áltáában nem került sor, csak bizonyos ilyen irányú tendenciák tapasztalhatók.»Hiszen a tömeges elkülönülést éppen a nyers és félkész termékeket létrehozó iparágak igényelték volna, és ezeknek a fejlődése torpant meg. így az egyes polgároknak a városon belüli lakóhelyét sokkal nagyo.bb mértékben befolyásolta a vagyonosság és a társadámi rang, mint maga a foglákozás. E városokná meglehetősen fejlett írásbeliséget táálunk, amely a 16. század folyamán tovább bővült és finomodott. A város jogát biztosító iratokon kívül egyre több rendszeresen vezetett iratsorozat keletkezik: városi számadáskönyvek, tanácsülési jegyzőkönyvek, polgárkönyvek, adójegyzékek, végrendeleti könyvek, gyámiratok, kórházi számadások sorozatai. Az egyes céhek is féltve őrködtek saját irataik felett. Városánkban a külső és belső védelmet szolgáó fizetrtt városi rendfenntartók, drabantok mellett felleljük a polgárőrség intézményét is — az újonnan felvett városi polgárok ezért voltak kötelesek fegyvert vásárolni maguknak. A fegyverforgatás gyakorlására ösztönöztek az évente megrendezett lövészversenyek is. A város élén, miként a korábbi évszázadokban is, a magisztrátus állt, 12 vagy 24 esküdt a bíróval, váamint a jóvá szélesebb körű ún. külső tanács. Ez utóbbinak a szerepe azonban meglehetősen formáis volt. Mindezeknek a szerény, de klasszikus városi kereteknek a megőrzése ellenére is számos jel utalt az urbanizációnak nemcsak a megrekedésére, hanem kifejezett visszaesésére is. így pl. csökkent, vagy csak minimálisan emelkedett több fontos város lakosságának a száma. Míg Kassán 1480-ban 2865 fő lakott, addig 1556-ban csak 2545. Bártfa' 15. századbeli 1300-1200 lakosa 1542-ben mintegy 1000 lélekre csökkent. Sporoné az 1450-es években 2800, 1552-ben 2950 fő. Csupán Eperjesnek 1465. évi mintegy 2300 főnyi lélekszáma emelkedett kb. 2600 főre a 16. század derekára. Kifejezett visszaesést mutat a polgárság 16. századi vagyonkoncentrációja is. Míg pl. Kassán a polgárságnak mintegy l%íi kitevő vagyonos elitréteg a 15. század végén az adó 51%-át fizette, addig 1557-ben már csupán 43%-át. Sopronban a 16. század közepéig még erőteljesebb vagyoni kiegyenlítődés ment végbe, mint Kassán. Ugyanez a tendencia figyelhető meg Bártfán is. A 16. századi városi háztartások mérlegei erősen emlékeztetnek az egykorú nagybirtokok számadására, éspedig nemcsak azért, mert a szabad királyi városok maguk is rendelkeztek robotköteles jobbágyfalvakkal, valamint városi szőlőkkel, majorokkal, hanem azért is, mert a készpénzjövedelem legnagyobb hányada itt is, ott is a bőrkimérésből származott. A polgárság fogyasztásából sem adók, sem illetékek révén nem lehetett számottevő bevételhez jutni. A városi jövedelmek nagy része a városi pincészetből származott mind Kassán, mind Selmecbányán, ez utóbbi helyen a borból évi 3500-7000 forintnyi bevételt értek el, a sörfőzés is nagyrészt a városé volt. Lőcsén a város 1580. évi 9732 forintnyi bevételéből 56,3%-nyi származott borbevételből, viszont a kiadások felét is szőlőművelésre, borvásárlásra és borkezelésre fordították. Rozsnyón az 1560-as években a bevételek 30-40%-a származott borkimérésből és borkereskedelemből, és 15—35% az adókból. A század végén csaknem 53%-ra emelkedett a bor- és sörkimérésből eredő jövedelem aránya. Sopronban hasonló volt a helyzet: 1569-ben a bevételeknek 26%-a származott boreladásból és -kimérésből és csupán 12% az adókból. Az összes kiadásoknak
