Századok – 1980

Tanulmányok - Zimányi Vera: Gazdasági és társadalmi fejlődés Mohácstól a 16. század végéig 511/IV

GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI FEJLŐDÉS MOHÁCSTÓL A 16. SZÁZAD VÉGÉIG 531 szedte a gabona- és bortizedeket, a juh-, a kecske- és a méhdézsmákat. Az egyháznak fizetett bérösszeg ugyanis sokkal alacsonyabb volt, mint a tizedből nyert termények piaci értéke, és így igen előnyösnek bizonyult a bérlő számára. Mire fordították az uradalmak az immár többféle forrásból összegyűlt, nagy mennyiségű gabonát, bort és egyéb terményt? Az egykorú számadások azt mutatják, hogy igen jelentős hányadot vett igénybe a népes udvartatás, személyzet, a familiárisok ellátása. Nádasdy Ferenc országos főkapitány asztalánál pl. 70-80 személy étkezett. Sárvári uradalmában 1546-ban 800 pár csizmát és 31 szőrpokrócot osztottak ki, 1557-ben ugyanitt 1151 forintot költöttek posztóra „az nép fizetésére". A 16. század folyamán egyre nőtt a várakban élő vagy azokhoz tartozó személyek száma. Ez a fejlődés szorosan összefügg a földesúri magánhadseregek kiépülésének és számbeli gyarapodásának a jelenségével. Ezek ellátását igyekszik biztosítan' az 1570. évi munkácsi utasítás is, amely azért szorgalmazza a majorsági művelést, mert „főleg éppen ettől függ a hely élelmezése, és ebből szokták fedezni a várőrség ellátását". Ilyen nagy létszámú várnépet, őrséget nem lehetett volna eltartani pusztán a jobbágyok terményadójából, az pedig szinte elképzelhetetlen, hogy a megnőtt terményárak mellett pénzért vásárolt élelmiszerrel, takarmánnyal.láthatták volna el őket. A majorságok létesítésénekés növelésének tehát mindenképpen az volt az egyik alapvető indítéka, hogy e sok embert felesleges vásárlás és élelmiszerre fordított készpénzkiadás nélkül tudják ellátni. Azonban ennek ellenére is számottevő mennyiségben maradt az uradalmakban eladható terményfölösleg, ezeknek a piacon való értékesítése ugyancsak fokozott majorkodásra ösztönözte a földesurakat. A kedvező mezőgazdasági terményárak idején egyre nagyobb mértékben vetették rá magukat a kereskedésre. A földesurak előretörése a piacon A kibontakozó új lehetőségek szinte szárnyaló lelkesedésre késztették a gazdasági terveit szövögető Héderváry Györgyöt, aki egy 1542. évi levelében pl. így írt: „az az én vágyam, hogy vásároljak egy hajót, amely ezer köböl árpát és búzát szállíthat. Árpát, lisztet és más élelmiszereket vinnék magammal." Terveiben nem állt egyedül, Zeberdinus Boldizsárnak, Nádasdy Tamás volt tiszttartójának 1555. évi írásában olvasható: „Az volt a szándékom, hogy a meglevő gabonát a tengerpartra szállítsam, de társulás nagyon nehezen kapható, sőt még kocsisok sem találhatók, mert ilyenféle kereskedelemmel foglalkozó emberek azokat már mind lekötötték." Más alkalommal meg arról tudósít, hogy már minden gabonát eladott, s most azon fáradozik, hogy az eladott helyére új terményt vásároljon. A 16. század közepén, második felében egész sor uradalom, így a Nádasdy-, Dobó-, Forgách-, Drugeth-, Perényi-, Choron- és egyéb jószágok foglalkoztak árugabona-termeléssel. A külföldre irányuló gabonakivitel országos méretekben nem volt számottevő, noha kétségtelenül fennállt, különösen a határmenti területeken. Egyes alkalmakkal sor került Grácba, Marburgba, Fürstenfeldre, Tirolba, Görzbe, Krajnába, Velencébe, valamint Morvaországba, Lengyelországba irányuló gabonaeladásokra, időnként több ezer forint