Századok – 1980
Tanulmányok - Zimányi Vera: Gazdasági és társadalmi fejlődés Mohácstól a 16. század végéig 511/IV
GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI FEJLŐDÉS MOHÁCSTÓL A 16. SZÁZAD VÉGÉIG 513 rendelkezésünkre álló adatok szerint a 32 összeírt megye 6570 helységéről fennmaradt kimutatásokban összesen 165 069 házat vettek nyilvántartásba. Egy-egy településre tehát országosan átlagban 25 ház esett. A szabad királyi városok adatai ebben természetesen nem foglaltatnak benne. A legtöbb település Vas (543). Nyitra (478) és Zemplén (455) megyékben volt, de Trencsén is 399, Sáros 370 és Zala 333 helységgel szerepelt. A legtöbb házat viszont Nyitra (17 905), Pozsony (13 412), Vas (10 687), Zemplén (10 465) és Szatmár (10 209) megyében írták össze. A legnagyobb falvak, ahol a legtöbb ház jutott egy-egy településre, Moson, Pozsony és Bars megyékben voltak, ahol átlagosan 62, 51, illetve 37 házat írtak össze helységenként; ez a szám a hegyes-erdős Máramarosban (9) és Árvában (15) volt a legkisebb. Nagy kérdés viszont, hogyan használjuk fel az így nyert házszámokat a népesség nagyságának a kiszámításához. A házak nem családokat, hanem háztartásokat takarnak. Viszont nem létezik az ország egészére érvényes szorzószám arra vonatkozólag, hogy átlagban hány személy tartozott egy-egy háztartásba. Az állattenyésztő, szőlőművelő, vagy gabonát nagy mennyiségben piacra termelő monokultúrák színhelyein a nagygazdák paraszti „famíliájába", „bokrába" rokonok és cselédek széles köre is tartozott. Az ilyen parasztfamilia helyenként elérte a 15—20 főt is, ugyanakkor a zönynel önellátó szántóművelő kisgazdaságokban a családi létszám az 5 fő alatt maradt. Az összeírás megnyugtató értelmezése tehát csak az ország tájankénti művelési profiljának a részletes feltárása után lesz lehetséges. Különböző meggondolások alapján mindazonáltal a tizenöt éves háború kirobbanása idején mintegy 4-4,5 millió lakosra következtethetünk. Ez csupán mintegy 12%-os össznövekedést jelentene a 15. század végi állapotokhoz képest. Hogy területenkéntjelentős népességnövekedés ment végbe a 16. század során, azt az egyes uradalmakról sorozatosan fennmaradt urbáriumok is mutatják, amely.ek szerint a 16. század eleji puszta telkek nagy része benépesült, sőt a népességnövekedés miatt jelentős telekaprózódásra is sor került. Olyan területeken, amelyeket nem sújtott különös erővel a háború, megújulásra képes, alaptendenciájában erőteljesen növekvő népességet találunk. A népességszaporulatnak ez a jellege még a török hódoltság területén is kimutatható, amint erre a simontornyái szandzsák sorozatos defter-összeírásaiból következtethetünk. Közelebbi vizsgálódások azt mutatják, hogy a 16. században észlelhető pusztásodások jelentős része is a középkor végi elnéptelenedések következménye volt, és javarészt még a török hadjáratokat megelőző időkben keletkezett. Viszont kétségtelenül e hadjáratoknak esett áldozatául a jelentős mértékben magyar lakosságú Szerémség és az ország déli szegélye. Komoly törést és széles körű pusztulást a tizenöt éves háború harcai és ennek során a tatár csapatoknak az országban való telelése okozott. Ezek után már sokkal nehezebben regenerálódott a' lakosság, és sok település ekkor vált végleg pusztává. De ennek a következményei már a következő évszázadban éreztették a hatásukat. A 16. század során a törökök előnyomulása az etnikai viszonyokban is változást okozott. A megszállt területek szabad királyi városaiból elmenekült a magyar és a német polgárság. Nagy részük a védettebb vidékek városaiban telepedett le. Innen van az, hogy Kassán, Nagyszombatban és egyebütt tömegesen találunk Szegedi, Pesti és hasonló, eredetre valló polgárneveket. E betelepülők nagyban hozzájárultak a megmaradt szabad királyi városok elmagyarosodásához. Ez a folyamat annál is inkább erőteljes méreteket
