Századok – 1980
Tartalomjegyzék - Romsics Ignác: Történetírásunk a két világháború közötti korszakról 440/III
454 A FELSZABADULÁS UTÁNI TÖRTÉNETÍRÁSUNK értekezleteken elért szovjet sikerek) vizsgálata7 1 említhető. Bár nézőpontjuk nem keleteurópai, témájukból következik, hogy a Burgenlanddal, Ausztriával és az Anschlusszal,7 2 valamint a nemzetközi kapcsolatok 1919 és 1939 közötti történetével foglalkozó73 monográfiák is gazdagok Kelet-Európa történetére vonatkozó tényekben és összefüggésekben. Meggyőzően bizonyítják ezek a munkák, hogy a csehszlovák, jugoszláv, s különösen a román külpolitikát sem lehet a Duna-táj etnikai problémáinak demokratikus megoldási alternatívájaként feltüntetni. A békés rendezés gondolata, mely az ellenzéki pozíciókból harcoló haladó és forradalmi erőkre volt jellemző, ezekben az országokban ugyanúgy képtelen volt a kormányzati politika szintjére emelkedni, ahogy az ezt szorgalmazó belső erők Magyarországon sem tudták befolyásolni a hivatalos külpolitikai vonalvezetést. A hivatalos Magyarország Jugoszláviával, Romániával és Csehszlovákiával szemben egy igazságtalan és antidemokratikus status quo igazságtalan és antidemokratikus revíziójára törekedett. A dolog természetéből adódott, hogy míg előbbi támadólag lépett fel, a kisantant országai inkább védekeztek. A védekezés szüksége volt az, ami a kisantant országait az egész korszakban elsősorban és leginkább összekötötte. Azoknak az egész Európa nyugalma szempontjából fontos biztonsági követelményeknek, melyeket a francia dipomácia neki szánt, a kisantant már a húszas években sem felelt meg, a harmincas években pedig — s ezt különösen Ormos és Ádám idézett munkái bizonyítják — teljességgel tehetetlennek bizonyult a megerősödő Németországgal szemben. Lengyelországgal szemben Magyarországnak nem voltak területi követelései, Csehszlovákiával szemben viszont mindkettőjüknek voltak. Alapvetően ebből következett, hogy a régi múltra visszatekintő lengyel—magyar jó viszony a két világháború között is megmaradt. Ez a kapcsolat régi forradalmi tartalmától természetesen megfosztatott, mindvégig forradalom- és bolsevizmusellenes volt, s németellenes jelleget csak a harmincas és a negyvenes évek fordulójára öltött. A lengyel menekültek befogadása és átengedése az országon74 része volt a Teleki-kormány azon külpolitikai törekvéseinek, melyek — megmaradva a tengelybarát politika alapján — a nyugati hatalmakkal való szJdtás elkerülését célozták. 71 Borús József: Churchill és a brit vezérkar tervei (1942-1945). HK 1971. 18. évf. 2. sz. 253-291. 1. és 3. sz. 441-475. 1. - Sütő Ottó: A teheráni, a jaltai és a potsdami kormányfői értekezletek és a kelet-európai társadalmi változások kérdése (1943-1945). PtK 1968. 14. évf. 2. sz. 184-225.1. 7 2 G. Soós Katalin: Burgenland az európai politikában. 1918-1921. Bp. 1971, Akad. Kiadó. 193 1. - Kerekes Lajos: Anschluss, 1938. Ausztria és a nemzetközi diplomácia 1933-1938. Bp. 1963, Akad. Kiadó. 407 L Uő: Neuer Aktenfund zu den Beziehungen zwischen Hitler und Dollfuss im Jahre 1933. AH 1972. 18. tom. 1-2. nr. 149-160. 1. Uő: Az első osztrák köztársaság alkonya. (Mussolini, Gömbös és az osztrák Heimwehr.) Bp. 1973, Akad. Kiadó. 180 1.; Abenddämmerung einer Demokratie. Mussolini, Gömbös und die Heimwehr. Wien-Frankfurt-Zürich, 1978. 73 Diószegi István: Két világháború árnyékában. A nemzetközi kapcsolatok története 1919-1939. Bp. 1974, Gondolat Könyvkiadó. 340 1. 74 Lagzi István: Adatok az 1939 őszén Magyarországra menekült lengyel katonák evakuációjának történetéhez (1939-1941). HK 1973. 20. évf. 4. sz. 691-719. 1. és uő: A magyarországi lengyel menekültek politikai tevékenységének néhány kérdése 1939-1944 között. AUD Series historica 22. 1976. 103-127.1.
