Századok – 1980
Tartalomjegyzék - Miskolczy Ambrus: A szatmári békétől az 1848/49-es forradalom és szabadságharcig 378/III
398 A FELSZABADULÁS UTÁNI TÖRTÉNETÍRÁSUNK modern nemzeti ideológiák szerves előzményei és milyen elemeket kölcsönöztek a feudális nemzeti ideológiák fegyvertárából.9 2 Időközben az 1960-as években tovább szélesedett az összehasonlító vizsgálódások horizontja, s a magyarországi nemzetiségek és a szomszéd népek múltja iránti érdeklődés átfogóbb kelet-európai tájékozódássá bővült. A 19. század első fele Kelet-Európájának története után a kelet-európai nemzeti megújulási mozgalmakról készült nagyszabású monográfia,93 a nemzeti mozgalmaknak az összehasonlító vizsgálódások által feltárt eltérő és egyező vonásai a magyar nemzeti mozgalom kérdéseinek is a jobb megértését szolgálják. Történetírásunk a kelet-európai fejlődést történeti tájegységekre bontva vizsgálja. Nincs viszont általánosan elfogadott koncepció, hogy Magyarország melyik tájegységbe tartozik. A legáltalánosabb felfogás szerint Magyarország a kelet-közép-európai régió része, bár az ország keleti és dél-keleti részén élő nem magyar népek társadalomfejlődése néhány vonatkozásában a kelet-európai fejlődésnek a balkáni változatával rokonítható.9 4 Az 1848—49-es forradalom és szabadságharc eseményei sorsformáló erejük és sok vonatkozásban aktuális jellegük miatt a felszabadulás után azonnal, s talán minden más történeti kérdésnél intenzívebben az érdeklődés előterébe kerültek. Az 1848—49-es fejlemények tanulmányozása lehetőséget kínált arra is, hogy a polgári átalakulás folytán felvetődő lényeges társadalmi és politikai kérdéseket — körvonalaik éles kirajzolódása miatt — konkrétabban meg lehessen ragadni. A fiatal marxista történetírás szárnybontását a források viszonylag könnyű feltárhatósága mellett rendkívül megkönnyítette, hogy — mint említettük — Révai József, a kommunista mozgalom élenjáró teoretikusa esszétanulmányaiban már kidolgozta az értékelés szempontjait. Révai még a 30-as évek elején a párt politikai irányvonala körüli viták miatt szükségesnek látta a magyar történeti fejlődés szakaszainak konkrétabb meghatározását. Szakított azzal a szociáldemokrata történetszemléletben népszerű elképzeléssel, miszerint 1848-ban nem polgári forradalomra, hanem a rendi szabadságküzdelmek vonulatába illeszthető nemesi felkelésre került volna sor. Révai Marx korabeli cikkeire támaszkodva kimutatta, hogy olyan polgári forradalom zajlott le 1848-ban, amelynek vezető ereje a polgárság szerepét játszó középnemesi réteg volt, amely ha osztályhelyzete, kötöttségei miatt a nagy francia forradalomhoz viszonyítva az adott, a magyarországi sajátos viszonyok között nem is tudhatott olyan radikális következetességgel forradalmi lenni, mint azt a francia forradalom modellje alapján a forradalmi erőktől elvárnánk, de meg tudta teremteni a polgári fejlődés feltételeit, míg Kelet-Európában és a Balkánon a forradalmi törekvések elfojtása után minderre „felülről" került sor. Ha Révainak a magyarországi 1848—49-ről alkotott képét összevetjük a korról szóló polgári történetírásával, akkor elsősorban azon tétele érvényesítésének köszönhetően nyújt minőségileg újat, hogy az osztályharc a fejlődés előrevivője, továbbá azáltal, hogy árnyaltan elemzi a politikai erők küzdelmét és a vezető erők politikai bázisát. A 30-as évek végén írt tanulmányaiban a társadalmi kérdésről áttolódott a hangsúly a nemzeti 9 2 Arató Endre: A feudális nemzetiségtől a polgári nemzetig. A magyarországi nem magyar népek nemzeti ideológiájának előzményei. Bp. 1975. Akad. Kiadó 1975. 93 Arató Endre: Kelet-Európa története a 19. század első felében Bp. 1971 .Akad.Kiadó 598 1. Niederhauser Emil: A nemzeti megújulási mozgalmak Kelet-Európában. Bp. 1977. Akad.Kiadó 385 1. 94Niederhauser, Emil: Eastern Europe in Recent Hungarian Historiography. ÉHH 1. t. 117-140 1.
