Századok – 1980
Tartalomjegyzék - Miskolczy Ambrus: A szatmári békétől az 1848/49-es forradalom és szabadságharcig 378/III
390 A FELSZABADULÁS UTÁNI TÖRTÉNETÍRÁSUNK fiziokrata elvek érvényesítésének igényére, s megpróbálja szembesíteni a gazdaságpolitikai szándékot a konkrét gyakorlati eredményekkel.5 s A felvilágosult abszolutizmusról kialakított álláspont annyiban változott, hogy míg korábban gyakran a feudalizmus válságából fakadó veszélyek felismerésével és azok elhárítási szándékával próbálták motiválni az államhatalom politikáját, ma egyre inkább a kelet-európai és az Európa perifériáján elhelyezkedő államok, birodalmak felzárkózási kísérletét, hatalmi helyzetük megszilárdítását célzó reformtörekvéseket látnak a felvilágosult abszolutizmusban, amelynek egyáltalán nem szükségszerű velejárója a felvilágosult uralkodó akkor modernnek számító filozófiai tájékozottsága és a felvilágosodás eszméinek elfogadása.5 6 Láttuk, hogy a marxista történetírásnak mindenekelőtt a társadalmi-politikai mozgalmak és törekvések értelmezésében kellett a legélesebben konfrontálódnia a polgári történetírással. A két világháború közötti történetírás egyik reprezentatív fő iránya a 18. századi vallásos barokk magatartást tartotta értéknek, a század második felében szárnyat bontó felvilágosodásban erkölcsi hanyatlást, gyökértelen, importált eszmerendszert látott. A marxista történetírás ezzel szemben először a forradalmi hagyományok feltárását és felélesztését tartotta kötelességének, majd arra keresett választ, miként egyesítette az 1790-es évek polgári jellegű reformokat valló ún. jakobinus mozgalma „a két haladó hagyományt": a társadalmi haladást és a nemzeti függetlenséget célzó törekvéseket.5 7 A politikai törekvések megítélésének mércéje pedig a haladás szempontja lett, az, hogy mit ítélünk helyesnek a haladás szempontjából.5 8 Míg a polgári történetírás a jakobinus mozgalomnak szervezeti kereteket adó Martinovics jellemhibáinak ecsetelésével próbálta a mozgalom célkitűzéseit kedvezőtlen megvilágításba helyezni, a marxista történetírás a mozgalomban testet öltő társadalmi igényeket kezdte elemezni, bár kezdetben még mindig eltúlozták az ateista konspiráns pap, Martinovics szerepét.5 9 Nemcsak régi adósságot törlesztett, hanem a mozgalom jobb megértését is elősegítette a plebejus demokrata Hajnóczy József életrajza, amely elsősorban hőse addig kevéssé ismert jogtörténeti munkásságát dolgozta fel.6 0 Ezekben a kutatásokban valósággal fordulatot jelentett a „magyar jakobinusok" tevékenységére vonatkozó háromkötetes forráskiadás és az erre építő, bevezető tanulmány, amely azt vizsgálta, hogyan alakult ki a polgári átalakulás igénye a feudalizmus válságának körülményei között, s ugyanakkor kiemelte, hogy a magyarországi társadalmi fejlődés a 18. század végén még nem érett meg a polgári 55 Heckenast Gusztáv: Iparfejlődés a Habsburg-birodalom osztrák és cseh tartományaiban a XVIII. században (1670-1790) TSz 1973. 16. évf. 1-2. sz. 188-207.1. Heckenast Gusztáv: A magyarországi ipar a XVIII. században és a bécsi gazdaságpolitika TSz 1974. 17. évf. 4. sz. 502-506.1. H. Balázs É(va): Karl von Zinzendorf et ses relations avec la Hongrie à l'absolutisme éclairé. Études historiques hongroises. Bp. 1975. 1. t. 451-468. 1. H. Balázs Éva: A francia-magyar kapcsolatok egy rendhagyó fejezetek (A fiziokrata tanok űtja Magyarországon). In: „Sorsotok előre nézzétek." A francia felvilágosodás és a magyar kultúra. Bp. 1975. 145—161.1. S6 Kosáry Domokos: Felvilágosult abszolutizmus-felvilágosult rendiség. TSz 1976. 4. sz. 675-720 1. Ifi. Barta László: A felvilágosult abszolutizmus. AUD. Studia hist. XXIII. 1976. 3-29. 1. 5 ''Mátrai László: A magyar filozófia haladó hagyományainak kérdései a felvilágosodás korában. MTATT 1954. 5. k. 2. sz. 285-313.1. 5 8 Vita Bónis György „Hajnóczy József' című munkájáról MTATT 1955-56. 7. k. 1. sz. 107-121.1. 5 9 Kató István: A magyar jakobinus mozgalom néhány kérdéséről. Sz 1950. 84. évf. 1-4. sz. 199-234.1. 6 0 Bónis György: Hajnóczy József. Bp. 1954. Akadémiai Kiadó 296 1.
