Századok – 1980
Tartalomjegyzék - Miskolczy Ambrus: A szatmári békétől az 1848/49-es forradalom és szabadságharcig 378/III
Miskolczy Ambrus: A SZATMÁRI BÉKÉTŐL AZ 1848/49-ES FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARCIG. 1711-1849 1711 annyiban korszakhatár, amennyiben jelzi, hogy véget ért a kuruc szabadságharcok és a rendi függetlenségi szabadságküzdelmek kora, a Habsburg- abszolutizmus és a rendi alkotmányosság kompromisszuma jegyében pedig kezdetét vette a háború utáni rekonstrukció és konszolidáció. A 18. század közepén viszont új korszak kezdődött. Ennek alapkérdését történetírásunk a feudalizmus válságában, a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet kérdésének napirendre kerülésében látja, amikor fokozatosan kialakultak a polgári-nemzeti átalakulás feltételei, hogy azután az 1848-as polgári forradalom megkezdje a feudalizmus rendszerének felszámolását. Történetírásunkban annak a feladatnak a megvalósítását, hogy a magyarországi fejlődést be lehessen illeszteni a kelet-európai fejlődés sokszínűségébe, mindenekelőtt az teszi lehetővé, hogy a kor dinamizmusa miatt rendkívül élesen rajzolódnak ki a hazai fejlődés sajátosságai is, és alighanem joggal lehet hangsúlyoznunk, hogy Magyarország regionális összetettsége, a Habsburg-monarchiában elfoglalt helyzete és végül soknemzetiségű jellege miatt a magyar történetírásnak vizsgálódásaiban túl kell lépnie a szorosabb értelemben vett nemzeti történelem keretein, és már a soknemzetiségű együttélés problémáinak tárgyalása is óhatatlanul szélesebb kelet-európai összehasonlítás igényével kell hogy társuljon. Történetírásunk a 18. századot elsősorban abból a szempontból kezdte vizsgálni, hogy abban a században miként sikerült megalapozni a Későbbi polgári nemzeti átalakulást. S miután a polgári átalakulásnak súlyos akadályokkal kellett megküzdenie, történetírásunk igen sok vonatkozásban túlhangsúlyozta a történeti fejlődés szempontjából negatívnak minősíthető mozzanatokat. Az utóbbi másfél-két évtizedben azonban már elsősorban a fejlődés lehetőségeinek kihasználásában elért eredményeket emelték ki.1 Az értékelés megváltozásában a szemléletváltozáson túlmenően nagy súllyal estek latba a történeti-statisztikai és főleg a történeti demográfiai kutatások szempontjai, eredményei, amelyek már megbízhatóbb forrásbázisra épültek. Ezek a kutatások kisebbnagyobb jelentőségű előzmények után csak az 1950-es évek második felében nyertek polgárjogot történetírásunkban, amikor Történeti Statisztikai Közlemények címmel az erdeklődők számára fórumot biztosító periodika indult, majd két tanulmánykötet látott 1 Kosáry Domokos: Magyarország a XVIII. században Növekedés vagy hanyatlás? Valóság, 1975. 18. évf. 1. sz. 13-21. Vekerdi László: önkény és értelem (A hazai ismeretterjesztést eló'készítő tudományos törekvések és gazdasági tényezők a XVIII. században.) Valóság, 1976. 19. évf. 4. sz. 62-73.
