Századok – 1980
Tartalomjegyzék - Péter Katalin: A mohácsi csatától a szatmári békéig (1526–1711) 364/III
372 A FELSZABADULÁS UTÁNI TÖRTÉNETÍRÁSUNK mostanában nem sokan művelik a 16.-17. századi polgárság történetét.2 8 Mégis: Rózsás Lajos,2 9 aki ugyan inkább későbbi időszakokkal foglalkozik, vagy a számítógépes módszerek első várostörténész alkalmazója, Granasztói György,3 0 és a sajátos helyzetű városok, Pest valamint Buda viszonyaival foglalkozók, Dümmerth Dezső,3 1 és Nagy Lajos32 hasonló képet rajzolnak. Az általános európai, illetve a sajátosan magyarországi tényezők ellentmondásai között alakuló városi vagy polgári fejlődést mutatják be. Ugyancsak kettősséget, a magyarországi társadalmi mozgás vonulatával szinte szemben álló tendenciákat mutatott ki a paraszti viszonyok tanulmányozása. Varga János nagy monográfiában bizonyította be: a paraszti társadalomnak a 16. században indult átalakulása ellentmondásos.3 3 Az egyik, és kétségtelenül fő irány, az örökös, vagy második jobbágyság fokozatos kialakulása a 16. századtól. A parasztok többsége a 17. század közepére egyszerűen vagyontárggyá, örökre ura földjéhez láncolt jobbággyá válik. Ezzel egyidőben megindult azonban egy másik folyamat is: a paraszti lakosság egyes rétegei ún. szabadmenetelű, vagy szabadon költöző állapotba kerülnek. Az utóbbi a 18. század közepére válik annyira átütővé, hogy már körülbelül a parasztság felét érinti. Rácz István3 4 és Szendrey István3 5 munkássága viszont az örökös jobbágyság másik ellentét, a hajdúszabadságot vizsgálja,3 6 melynek analógiáit elsősorban keleten találta meg és a szabadmenetelűségtől határozottan megkülönböztető jegyeit derítette fel. A paraszti társadalom megismerése — az általános jellegzetességek, illetve ellentmondások regisztrálása mellett — Szentgyörgyi Mária kismonográfiájában3 7 már olyan részletekig is eljutott, mint az erdélyi fejedelmi birtokokon élők viszonyainak felmérése. Az uralkodó osztály viszont valahogy kimaradt a társadalomtörténeti kutatások érdeklődéséből. Fejlődése egyetlen momentuma kapott csak figyelmet: Benda Kálmán foglalkozott a rendiség egy fontos pillanatban volt jellemzőivel.3 8 Azokkal a társadalmi fejlődésből 2 "Az 1960-as évek közepéig volt helyzetről nagyszabású felmérés készült: Ruzsás Lajos-Szűcs Jenő: A várostörténeti kutatás helyzete és feladatai. MTAFT 1966. 15. köt. 1-2. sz. 5-67.1. 2 9 Ruzsás Lajos: Városi fejlődés a Dunántúlon a XVI-XVII. században. Az MTA Dunántúli Tud. Intézete. Értekezések 1966. 199-234.1. 3 0 Granasztói György: A történész és a mérés. TSz 1978. 21. évf. 2. sz. 314-329.1. 31 Dümmerth Dezső: Pest város társadalma, 1686-1696. A török hódoltság utáni első évtized lakosságának gazdasági, társadalmi és személyes életviszonyai Mária Terézia koráig. Bp. 1968. Akadémiai Kiadó, 308 1. 4 t. 1 térk. 3 2 Nagy Lajos: Buda polgársága a XVII. század végén. TBPM 17. 1966. 27-57.1. 33 Varga János: Jobbágyrendszer a magyarországi feudalizmus kései századaiban 1556-1767. Bp. 1969. Akadémiai Kiadó, 614 1. 3"Rácz István: A hajdúság a XVII. században. Debrecen 1971. 240 1., 1 térk. AUD Series historica 8. — Couches militaires issues de la paysannerie libre en Europe orientale du XVe siècle au XVIIe. Slavica 4. 1964. 45-69.1. 3 5 Hajdúszabadságlevelek. (Gyűjtemény) összeáll. Szendrey István Debrecen 1971. 335 1. 9 t. 36 A hajdúk társadalmi sajátságaival és történeti szerepével 1969-ben tudományos ülésszak foglalkozott; az előadások megjelentek: A hajdúk a magyar történelemben. Szerk. Módy György. Debrecen 1969, 107 1. (Hajdú-Bihar megyei múzeumok közleményei 10.) 3 ''Szentgyörgyi Mária: Kővár vidékének társadalma. Bp. 1972. Akadémiai Kiadó, 125 1. (Értekezések a történeti tudományok köréből. U. S. 56.) 38 Benda Kálmán: Der Haiduckenaufstand in Ungarn und das Erstarken der Stände in der Habsburgermonachie 1607-1608. NËH 1. 299-313.1. — Habsburg-abszolutizmus és rendi ellenállás a XVI-XVII. században. Bp. 1975. Tankönyvkiadó, 60 1. (Történelemtudomány - Történelemtanítás
