Századok – 1980
Tanulmányok - Urbán Aladár: Reformtörekvések és történelmi tanulságok 26/I
30 URBÁN ALADÁR legnevezetesebb az emberiség újabb történetében. Éjszakamerika, az angol leggyönyörűbb gyarmata elszakadt az anyaországtól, és a független néptöredék egy világrészt szabadíta fel. Európát a francia forradalom hozá mozgásba és sokban reményeket gerjesztett. .. Félszázada már, midőn példátlan sebességgel haladott ama társaság [értsd: társadalom], irgalmatlanul kiirtván mind azt mit ezerévi szokásai által természetébe ültetett." Ezt követően kritikai hangot üt meg a szerző, amikor hangsúlyozza, hogy „az újítási törekvés pusztítási dühé változott", és még a keresztény időszámítást is ki akarták irtani. Az óvatos összegezés azonban valójában nem negatív: „A tanulmány [értsd: tanulság] nagy volt az uralkodókra, nagyobb a népekre nézve."1 2 Nem fér semmi kétség ahhoz, hogy az idézett cikk szerzője, aki egyébként együtt emlegeti az „atlanti forradalom" két eseményét, az amerikai és a francia forradalmat, együttérzéssel idézi az emberiség újabb időszakának legnevezetesebbikét. Mivel Széchenyi A Kelet Népé-ben olyan élesen kikelt a „francia mintájú" agitáció ellen, és annyira óvott egy új forradalom bekövetkezésétől, a kérdést a többi röpirat is érintette. így az egyik rámutatott, hogy „a francia lázadás" és hőseinek emlegetése csak azt a célt szolgálja, hogy a haladás ügye és hívei ellen izgassa a kormányt, holott képtelenség volna „a haladást, a szabadságot és a törvény előtti egyenlőséget néhány franciának gazságai miatt a többség előtt kétségessé tenni".1 3 A másik azt hangsúlyozta, hogy az 1789-ben kezdődött „francia mozgalmak" felől a hazában „homály borongott", mert a hírlapok csak az eseményeket adták elő (ti. nem mutattak rá az okokra), és azok a nemzetet borzalommal töltötték el. Ezért az újabb eszmék — folytatódik a fejtegetés — „Magyarországon nem elfogadást, de bejövetelt sem találnak".1 4 Akadt persze, a röpiratok szerzői között olyan is - egyébként mind Kossuthnak, mind Széchenyinek kritikusa —, aki a francia felvilágosodásban és a forradalomban is a hagyományok felforgatását látta, és a francia forradalom eszméinek teijedését „dühöngő ragály "-hoz hasonlította.1 5 A történelmi példákról és tapasztalatokról szólva esetenként egészen komoly elméleti fejtegetéssel is találkozunk. A már említett anonim szerző egy későbbi cikkében módot talál arra, hogy az alkotmány jellegzetességeit és jelentőségét elmondja. Beszél a „szilárd alkotmány" hasznáról, amely nemcsak a népnek, de a fejedelemnek is jó, mert elhárítja az előforduló bajokért vagy hibás rendszabályokért a felelősséget. Hangsúlyozza, hogy az alkotmánynak biztosítania kell „a szellemi és polgári szabadságot" (ezeket tételesen ismerteti), és hivatkozik a „két roppant nép": az angolok és a franciák tapasztalataira. Angliában a királyság és az oligarchia küzdelmeiben az oligarchia maradt felül, míg Franciaországban az arisztokrácia semmivé lett, „de nem kétséges a nemzet előmenetele, a nép kifejlése". A nemzeti képviselet ügye Európában még nincs megoldya, de ezt a feladatot a civilizáció már Kitűzte maga elé. Mutatja ezt a francia példa, ahol még a forradalom alkotmánya is különbséget tett az aktív és passzív (a választható és a csak szavazó, 12 Csendes: Levél-cyclus czim nélkül I. PH 1842. No. 131. Nem tudjuk pontosan, hogy ki rejtőzik a név mögött. Pándi Pál: „Kísértetjárás" Magyaroszágon. Bp. 1972. I. 171. szerint a szerző Nagy Károly csillagász és közgazdász. 13 Záborszky Alajos: A Pesti Hírlap elleni gyanúsítások és haladás. Pest (1841). 27-28. 1*Gorove István: Nemzetiség jelenünk szempontjából. Pest, 1841. 20-21. A szerző tehát kiiktatja a magyar jakobinus mozgalmat. Az 1790. évi fejleményekről viszont így ír: „Az 1790-ik esztendő bennünket is ingerülten talála ugyan, de az indulatot nem gerjeszté új alkotmánynak követelése vagy megtagadása ..." 21.1. 1 s Fáy András: Kelet népe nyugoton. 2. kiad. Pest, 1842. 74.1.
