Századok – 1980
Tanulmányok - Urbán Aladár: Reformtörekvések és történelmi tanulságok 26/I
28 URBÁN ALADÁR német nyelv korabeli ismerete jóvoltából a magyarországi és az ausztriai német nyelvű sajtó információi mellett az Ausztrián kívüli német nyelvterületről beengedett újságok, elsősorban az Augsburger Allgemeine Zeitung, is nagy szerepet játszottak.) így ezek a hivatkozások nem voltak érthetetlenek, és a tájékozott olvasóban nem váltottak ki zavart. Kossuth és munkatársai mind a vezércikkekben, mind az „értekezések" rovatban éltek is ezzel a lehetőséggel. A korabeli magyar közvéleményt foglalkoztató kérdések közül talán csak a vegyesházasságok ügye és a protestáns felekezetek között tervezett unió nem kínálta a történelmi párhuzamok lehetőségét. Az alábbiakban ezeket a hivatkozásokat szeretnénk áttekinteni, de nem a korabeli viták gondolatmenetére fűzve, hanem mind a Pesti Hírlap első két évfolyamának (összesen 208 számának), mind a Széchenyi által Kossuth és a hírlap ellen indított röpirat:/! Kelet Népe és az azt követő újabb röpiratok anyagának tematikus összefoglalásával. Ennek áttekintése képet ad ugyanis arról, hogy a magyar reformellenzék - amelynek az 1848-49-es forradalomban részt vevő valamennyi tagja ekkor már bekapcsolódott a politikai tevékenységbe — miként vélekedett a forradalmakról általában s köztük elsősorban a franciáról és angolról, továbbá a francia, angol és amerikai politikai és gazdasági fejlődésről és ezeknek a tapasztalatoknak hazai alkalmazási lehetőségéről. Bár Kossuth 1844 közepéig volt a Pesti Hírlap szerkesztője, jelen tanulmány a lapnak csupán első két esztendejét tekinti át: az általános eszmei megalapozás időszakát. Később, az 1843-ban megnyílt országgyűlés ugyanis számottevően befolyásolja a hírlap tematikáját. Ezért - s a teijedelem szabta korlátok miatt is - indokoltnak látszott az áttekintés lezárása 1842 végével. Mivel a reformellenzék nézeteinek bemutatása volt a cél, nem foglalkozunk a Kossuth sikereinek ellensúlyozására már 1841-ben megindított Világ című konzervatív lap állásfoglalásával sem. A forradalmak és a francia tanulságok Magyarország, mint általában a Nyugat- és Közép-Európában levő államok, nem tudták kivonni magukat sem a francia felvilágosodás, sem a nagy francia forradalom hatása alól.7 Napóleon alatt a magyarság közvetlen kapcsolatba is került a hódítókkal,8 de a közvélemény ekkor már — miként szerte Európában — szemben állott a franciákkal és a forradalmi eszmékkel is. Az 1830-as forradalom után megnőtt ugyan az érdeklődés, de láthatóan nem volt kellő rokonszenv a francia események iránt. Bár a francia esküdtszék intézményét a magyar jogászok is érdeklődéssel tanulmányozták, a politizáló közvélemény egy része sem a sajtószabadság mérvével, sem a választójog kiterjesztésével nem volt megelégedve. Az egészében ambivalens vélekedés mögött általában a forradalmi események helyeslésétől való tartózkodás húzódott meg, ami — tekintettel a cenzúrára — lezajló eseményekről. Hírt adott az Unkiar-Skelessi-i orosz-török szerződésről - de Münchengrätzben lazajlott osztrák-porosz-orosz fejedelmi találkozóról csak az ünnepélyes külsőségeket ismertette. 7L. Eckhardt Sándor: A francia forradalom eszméi Magyarországon. Bp. 1924; Benda Kálmán: A magyar jakobinusok iratai. I—III. Bp. 1952-1957; R. R. Palmer: The Age of Democratic Revolution. Vol. I. Princeton, N. J. 1959. 8Kosáry Domokos: Napóleon és Magyarország. Bp. 1977.
