Századok – 1980
Történeti irodalom - Swartz Marwin: The Union of Democratic Control in British Politics during the First World War (Ism.: Jemnitz János) 303/II
303 TÖRTÉNETI IRODALOM MAR WIN SWARTZ: THE UNION OF DEMOCRATIC CONTROL IN BRITISH POLITICS DURING THE FIRST WORLD WAR Oxford. 1971.267 1. AZ UNION OF DEMOCRATIC CONTROL AZ ANGOL POLITIKÁBAN AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ ALATT Mintegy másfél-két évtizede a nyugat-európai s az amerikai történetírásban - úgy tűnik - nagy figyelmet szentelnek nemcsak az első világháborúnak, s ezen időszak munkásmozgalomtörténetének általában, hanem a hivatalos diplomáciatörténet mellett a nem hivatalos, sőt szinte időnként kifejezetten „ellen-diplomáciatörténetnek". S ebben a vonatkozásban természetesen különleges helyet foglal el az UDC, amely kifejezetten ezzel a rendeltetéssel született 1914 augusztusában, mindjárt Anglia hadbalépte után, s amely tevékenységével már akkor különféle rokon- és ellenszenvet ébresztett. Marwin Swartz alighanem az első, aki ezt a vitathatatlanul érdekes témát tudományos szinten feldolgozta, sokféle nyomtatott kiadvány, memoár, parlamenti napló mellett elsőrendűen sok és sokféle archivális anyag alapján. Ennek során egyaránt hasznosította az UDC kiemelkedő vezető egyéniségének (Charles Trevelyan, Edmund D. Morel, Arthur Ponsonby és az ugyancsak a vezető gárdához tartozó J. R. MacDonald, Norman Angell és mások) levelezését, az UDC üléseinek jegyzőkönyveit, valamint a kormányaktákat. A hivatalos akták is tekintélye's mennyiséget tesznek ki; nemcsak a megfigyelésekről szóló jelentések, hanem még azok a vifák is, amelyek különféle vezető politikusok (elsősorban a konzervatívok és a liberálisok, jelesen és furcsa módon a külügyminisztérium konzervatív politikusai és a belügyminisztérium liberálisai!) között folytak arról, hogy az UDC vezetői ellen eljárást kell-e indítani, lapjaik vagy brosúráik megjelenhetnek-e, elégséges-e csak a külföldi terjesztést megtiltani stb. Vagyis a szerző éppenséggel nem panaszkodhatott forráshiányra. Swartz munkájában nagyon sokféle kérdésre keresett és adott választ. Foglalkozott az UDC létrejöttével, bemutatta vezetőit, tagságát, kiadványait; vizsgálta viszonyát az ILP-hez (Független Munkáspárt) s a munkásmozgalomhoz általában, valamint a liberális párthoz, minthogy az UDC vezetői zömükben innen kerültek ki, s az UDC csak a második etapban egészült ki az ILP vezető gárdájából. Az UDC 1914. augusztusi megalkotói (elsősorban Trevelyan, Morei és Ponsonby) ellenzékisége természetesen régebbre nyúlik vissza. A szerző ezt érintve arról r> szól, hogy milyen más ellenzéki békeszervezetek működtek már 1914 előtt, és mindennek a liberális pártban milyen hagyományai voltak. A hadbalépéssel a liberális vezetők közül többen nem értettek egyet, de miután az már megtörtént, nyílt opponálásra nem láttak lehetőséget, s az UDC-hez való csatlakozást elvetették. Egyesek ezt 1914-ben nemcsak „opportunus okokból" tették, hanem azért is, mert a győzelem biztosítását, vagy legalábbis a vereség elhárításának bizonyosságát tekintették a legsürgetőbbnek. Mindemellett az UDC vezető gárdája a liberális pártból került ki, liberális parlamenti képviselők voltak, sőt a kormányhierarchiában is elég magas helyen álltak (Trevelyan államtitkár volt, Ponsonby a külügyi apparátusban töltött be fontos posztot), kapcsolataik később is megmaradtak a liberális párt pacifista, magas rangú és befolyásos ellenzékével. A későbbiekben viszont már sokkal inkább az ILP-vel való szövetség vált a jellemzővé. Hiszen az ILP volt az egyetlen angol párt, amely kezdettől fogva opponálta a hadbalépést, majd a kormány külpolitikáját, és amely hangsúlyozottan mindvégig pacifista maradt. így nem csoda, hogy az ILP befolyásos vezetője, J. R. MacDonald már korán ott volt az UDC vezetői között. Jellemző, hogy az ILP-nek olyan ismert szónoka, vezetője, mint Snowden, hamarabb lett az UDC vezetőségének tagja, mint hogy formálisan belépett volna az UDC tagjai közé. A két szervezet együttműködése magától értetődő volt. A vezetőségben kialakuló politikai együttműködés megvalósult alsóbb szinten is. Az UDC nyomtatványait, folyóiratát, röplapjait és brosúráit az ILP manchesteri nyomdájában állították elő. Swartz azonban az együttműködés mellett rámutat az eltérő jegyekre is. Ami a politikai magatartást, hangvételt illeti, az UDC elsősorban az angol kormány 1914 előtti politikáját bírálta, illetve azt mutatta ki, hogy a bekövetekezett katasztrófáért, a
