Századok – 1980
Közlemények - Mészáros István: Az első hazai állami népoktatás-reform (1845) 229/II
238 MÉSZÁROS ISTVÁN tesben előkészíttessenek; eljárásukról a betöltött rovatos ívek felterjesztése mellett hovahamarább jelentést teendők. Midőn tehát ezen — ő cs. k. Felségének a népnevelés czélszerűbb elrendezése iránt kegyelmesen nyilvánított határozatain alapuló — rendeletekről czímzett Uraságtok tudósíttatnak, egyszersmind felszóllíttatnak, hogy a kérdésben forgó szent czél elérése tekintetéből valahányszor az illető tanulmányi hatóság részéről meg fognak kerestetni, annak az előrebocsátottak irányában minden készséggel segédkezet nyújtani, s így azokat, mik a már életbe léptetendő új tanodai rendszernek egész kiterjedésbeni behozására szükségesek, hatályos és teljes készségű hozzájárulatokkal előmozdítani s a közoktatás iránti buzgalmukat ekként tettleg is bebizonyítani serénykedjenek."5 A munkálatok országszerte megindultak, s a Helytartótanács 1846. március 30-án kibocsátotta 4545. számú rendelkezését a vasárnapi iskolákról is, mivel „az elemi tanodáknak kegyelmesen megállapított új rendszere folytán az azokkal kapcsolatban létre hozatni rendelt vasárnapi tanodák rendszere is" megszervezésre várt. Az elemi tanodák szervezése során azonban nehézségek merülhettek fel a nemzetiségi területeken az elemi tanodákban folyó oktatás nyelvét illetően. A szabályzat ugyanis előírta, hogy a tanítás mindenütt a tanulók anyanyelve legyen, de ahol nem magyar a tanulók anyanyelve, ott a magyar nyelvvel is foglalkozni kell. A főelemi harmadik osztályában a magyar és az anyanyelvi szövegek olvasásán-írásán kívül a magyar nyelvtant is tanítani kell, illetőleg az anyanyelv nyelvtanát is, ahol nem magyar anyanyelvűek a tanulók. Horvát—Szlavóniában a magyar nyelvtan helyett a horvát nyelvtant kell oktatni. A negyedik osztály mindkét évfolyamában — a szabályzat szerint — a magyar és a német nyelvtannal foglalkoznak, Horvát—Szlavóniában a horvát és a német nyelvtant, valamint a magyar nyelv elemeit tanulják. Az osztrák Tanulmányi Bizottság 1846. április 30-i szakvéleménye szerint ez így sok, túlterheli a tanulókat: a nem magyar anyanyelvű területek iskoláiban ezért nem kell a magyar nyelvet, illetőleg a magyar nyelvtant tanítani. 1846. december 21-én azután királyi rendelkezés utasította a bécsi magyar kancelláriát, hogy az elemi „tanodai" szabályok erre vonatkozó pontjait így alakítsa át. Apponyi György másod-főkancellár vette és továbbította a Helytartótanácsnak a királyi kívánságot, sürgetve egyben a népoktatási reform megvalósítási ütemének gyorsítását a közelgő országgyűlésre való tekintettel.6 A későbbi szakirodalomban zavar van a dátumok körül, ezért hangsúlyoznunk kell, hogy a ,Magyarország elemi tanodáinak szabályai" kiadásának, megjelenésének időpontja: 1845. július 16. Az előkészítő munkálatok azonban már jóval korábban, tulajdonképpen már 1841 júliusában megkezdődtek. Az új elemi „tanodai" rendelkezés IV. fejezete — amely az oktatási módszeréről tárgyal - a 34. pontban ezeket írja: „Az oktatás módja a tárgyak vagyis tanulmányok természetéhez, a tanítványok lelkületéhez, értelmi tehetségeihez s a helybeli körülményekhez alkalmazandó. Mint ez a tanítókat képző intézet számára írt Tanmódszer czímű könyvben részletesen és kimerítően előadatik." 5 A Tolna Megyei Levéltár (Szekszárd) példányát használtuk jelzete: 237/1846. 6 Az egész ügyet részletesen ismerteti Szekfü Gyula: Iratok a magyar államnyelv kérdésének történetéhez. 1790-1848. Bp., 1926. 617-621.
