Századok – 1980

Folyóiratszemle - Davis Gerald H.: Hadifoglyok a XX. század hadigazdaságaiban 162/I

162 FOL YÖIRATSZEM LE tették a kolhozparasztokat. A harmadik felfogás eltúlozta a csoporttulajdon szocialista jellegét (T. Isenko), s beolvasztotta a kollektív gazdaságok parasztságát a munkásosztályba. Elméleti tisztázásra várt tehát a szocialista tulajdonformák kérdése. Ugyanakkor bebizonyosodott, hogy nem lehet egyedül a tulajdonviszonyok alapján elkülöníteni a szocialista társadalom osztályait. A társadalmi munkamegosztás szempontjait is figyelembe kell venni. Különösen megmutatkozott ez a követelmény az értelmiséggel foglalkozó munkák felfogásával kapcsolatban. P. Olsevszkij pl. tagadta, hogy a szocializmusban önálló funkciója lenne az értelmiségi rétegnek. Az átmenet velejárójának, maradványnak tekintette az értelmiségi tevékenységet. Társadalmi származása alapján az új vezető és értelmiségi réteget a munkásosztályhoz sorolta. Mentalitásuk kétségtelenül sok elemét őrizte a kibocsátó osztály öntudatának, de társadalmi, termelési funkciójuk alapján természetesen el kell különíteni őket. Najgyonov a szovjet társadalomkutatás értékelésénél rámutat arra a pozitív szerepre, amelyet az átmeneti korszak, ill. a szocialista társadalom osztályviszonyainak feltárásával a Trockij, ill. Buharin nevével összekapcsolt helytelen felfogások cáfolatában játszott. Tudományos és politikai jelentőségük egyaránt volt az 1930-as évek közepén napvilágot látott munkáknak. Részben ez a kettős funkció vezetett ahhoz, hogy egyoldalúan a tulajdonviszonyok alapján értékelték a szovjet társadalmat, és az iparosítás, ill. a kollektivizálás eredményeként osztály nélküli jellegét hangsúlyozták. A XVI. pártkongresszus egyes állásfoglalásai, a XVII. pártkonferencia határozatai is sugallták azt a szemléletet, miszerint a munkásosztály, a parasztság és az értelmiség létezése csupán szocializmus előtti maradvány, amelynek jelentősége elhanyagolható. Az össztársadalmi és a csoporttulajdon természetének, egymáshoz való viszonyának, az utóbbi perspektívájának a tisztázása, a társadalmi szerkezet komplex vizsgálatának (a munkamegosztás szempontjai pl.) érvényesülése biztosíthatta az egyoldalú szemléletmód, a merész megállapítások felülvizsgálatát. Ez a folyamat már az 1936-os alkotmány kidolgozása során kezdetét vette. A munkásosztály és a parasztság országának nevezte a szovjetek országát, igaz, elsődlegesen a létező két tulajdonforma és nem a társadalmi munkamegosztás történelmi korszakra érvényes funkcionálása alapján. Mindenesetre az 1930-as évtized második felében háttérbe szorult az a felfogás, amely a szovjet társadalom osztálynélküliségét hangsúlyozta. Kizsákmányoló osztályoktól mentes társadalomnak tekintették ezt a társadalmat, kimutatták a szocialista forradalom, ill. az 1929-es fordulat jelentőségét abban a folyamatban, amelynek során felszámolták a kizsákmányoló osztályokat, alapvetően megváltoztatták a proletariátus, ill. a parasztság társadalmi természetét. Munkásosztállyá, kolhozparaszttá, a szocialista típusú társadalom alapvető osztályaivá alakították őket. (Isztori;a SzSzSzR, 1979, 1. szám 121-133. I.) M. GERALD H. DAVIS: HADIFOGLYOK A XX. SZÁZAD HADIGAZDASÁGAIBAN A 20. században sajátos szerepe volt a két világháború hadifoglyai hatalmas tömegeinek. A hadifoglyok milliói fizikai erejükkel az ellenfél hadigazdaságát segítették, de ellátásuk gondjával jelentős mértékben meg is terhelték. Az első világháborúban hadifogságba esettek száma 7-8,5 millióra becsülhető A második világháború hadifoglyainak számát 35 millióra becsülik, de ennek jelentős része csak a fegyverletételek alkalmával került fogságba, így hosszab ideig csak kb. a fele dolgozhatott. Németország 8 millió, a Szovjetunió több mint 3 millió katonát ejtett foglyul. Nagy-Britannia kb. 3 milliót, de csak 25 000-t szállítottak a szigetországba. Franciaország negyedmilliónyi saját foglyához még 700 ezret kapott újjáépítési munkákra az angolszászoktól. A foglyulejtés katonai hatása is jelentős. A két világháborúban a hadifoglyokat politikai (pl. túszként) és propagandacélokra is felhasználták, fegyveres és kisegítő egységeket alakítottak belőlük. Az első világháborúban mintegy 60, a másodikban kb. 107 millió főt hívtak be katonai szolgálatra. Ez a háború előtti foglalkoztatottak összlétszámának 35-65%-a. A bevonultakat a gyermekeken, nőkön, öregeken kívül jelentős részben a hadifoglyokkal pótolták.