Századok – 1980

Történeti irodalom - Trócsányi Zsolt: Az 1790-es évek erdélyi rendi reformmozgalmának történetéhez. (Ism.: Miskolczy Ambrus) 133/I

134 TÖRTÉNETI IRODALOM biztosít a disunitusoknak, hisz nem köti lélekszámhoz stb. a vallásgyakorlat engedélyezését", igaz, hogy ugyanakkor „közjogilag teljesen bizonytalan állapotban hagyja ó'ket, amely (...) a későbbi évtizedek gyakorlatában bizony közelebb állt a toleráltsághoz, mint a bevettséghez". A bizottsági javaslatok megítélésének mércéje a feladat és a lehetőség: kialakítani az első nemzetiségpolitikai koncepciót, bár azt is hangsúlyozza a szerző, hogy „egy polgári szemléletű nemzetiségpolitikai koncepciónak az 1790-es évek Erdélyében még nem alakultak ki a feltételei", a bizottsági vélemények általában nem tekintik politikumnak az erdélyi románság kérdéseit. Az értékelésben a kritikai mozzanatokra esik a hangsúly. A kritika azonban nem csap át hibáztatásba, hanem a nemzeti problémák adott szinten való megoldhatatlanságára utal. Főleg a románságra vonatkozó s kényszercivilizációt célzó konzervatív szász nézeteket marasztalja el a szerző. S bár nem tartozott szorosan vett feladatához, az olvasó tájékozódását megkönnyítette volna a román társadalomról való ismereteink és a szász nézetek szembesítése. A magyar javaslatokban jobban érvényesült a felvilágosodás nevelést és művelődést előtérbe helyező programja, így az operátum „végleges formája a jozefinizmus sikere: el lehetett hárítani az erőszakot, kényszerintézkedéseket ajánló javaslatokat", és „szellemében a kor nívóján álló alkotás, a lassan érlelődő változás szerény jeleivel". A bizottság elképzeléseit gyakorlati irányban építette tovább Bánffy György gubernátornak az a javaslata, hogy az ortodoxok részére is pap- és tanítóképző szemináriumot kellene felállítani s bővíteni az iskolahálózatot. Mindez objektíve, reálisan kivitelezhető lépésként a románság fejlődését szolgálta volna, beleértve e fejlődés nemzeti vonatkozásait is, hiszen az erdélyi rendiség szerkezete az adott viszonyok között csak a vallási türelmesség elvének érvényesítését bírta el, olyan rendi nemzet teremtését már nem, amelynek hiányoztak a megfelelő társadalmi és politikai feltételei. Ezért hangsúlyozza a szerző: „azon a koncepción belül, amely nem nemzetiségi kérdésként, hanem oktatási-erkölcsnevelési kérdésként fogja fel az erdélyi románok művelődésének az ügyét, ill. nemzetiségi problémáinak egészét, ez még markánsan gyakorlatias javaslat. Nem a még mindig friss Bánffy gyakorlati kormányzati érzékével van baj, hanem magával a koncepcióvaL" Az értékelésen nem módosít, inkább megerősítené azt a javaslatok s a korabeli hasonló román elképzelések szembesítése. A román nép vallási szokásaira vonatkozó nézetek ismertetése hozzásegít a Lucián Blaga által már jelzett mágikus gondolkodás lényeges elemeinek rekonstruálásához. S még több adatot találunk arra, hogy miként látták a románság problémáit az erdélyi törvényes natiók érdekeinek képviselői, akiktől sok vonatkozásban a segíteni akarás szándékát sem lehet megtagadni. Indokolt volt a tanügyi bizottság munkálatainak újabb feldolgozása is, amelyet a szerző összekapcsolt az erdélyi oktatás helyzetét szabályozó kormányzati intézkedések és a protestánsok autonómiát célzó törekvéseinek jellemzésével. Források hiányában le kellett mondania az olyan jellegű vizsgálódásokról, mint amelyeket fentebb ismertettünk. Annál nagyobb gondot fordított a központi munkálat bemutatására, amelyben a kor egyik legnagyobb szellemi teljesítményét látja, okfejtésének logikája, pontos definíciói és gyakorlati célkitűzéseinek elvi megalapozása miatt, miközben részletesen mutatja be, hogy a munkálat miként vitte tovább azt, amit a felvilágosult abszolutizmus a közoktatásügyben megteremtett. Az operátumot viszont már a kancellária félretette, azzal az indoklással, hogy az iskolaügy inkább a végrehajtó hatalom körébe tartozik, s ezzel a munkálat eltűnt a szemünk elől. Trócsányi Zsolt jelentős tudományos értékű kismonográfiája az ELTE Bölcsészettudományi Kara Kelet-Európai és Nemzetiségi Kutatócsoportja által kiadott Nemzetiségi Füzetek második darabja. A sorozat kisebb terjedelmű, 5-6 ívnyi, mondanivalóban, új anyagban gazdag tanulmányok közzétételével hiányt pótol és ösztönzést ad a népek kölcsönös megismerését szolgáló hazai kelet-európai és nemzetiségi kutatásoknak. Miskolczy Ambrus