Századok – 1980

Történeti irodalom - Abel Wilhelm: Agrarkrisen und Agrarkonjunktur 131/I - Abel Wilhelm: Massenarmut und Hungerkrisen im vorindustriellen Europe (Versuch einer Synopsis) 131/I - Abel Wilhelm: Die Wüstungen des ausgehenden Mittelalters (Ism.: Tagányi Zoltán) 131/I

132 TÖRTÉNETI IRODALOM Munkájának egyik nagyon fontos mondanivalója, hogy ebben a korszakban alakul ki Nyugat- és Kelet-Európa között az a munkamegosztás, mely szerint Európa nyugati területei a városias fejló'dés terévé válnak, ugyanakkor Európa keleti területei elsősorban „Gutswirtschaft" kialakulása révén mezőgazdasági termelési körzetté, a nyugati városias területek éléstárává válnak. A 18. sz.-ban megfigyelhető mezőgazdasági fellendülést ismételten a mezőgazdaság termelési technológiájában bekövetkező változásokkal magyarázza. Angliában kialakul a négyes vetésforgó, Németalföldön megjelenik a tizenkettes vetésforgó, benne helyet kapnak a kapásnövények, melyek az állatállomány téli takarmányozását és az állatlétszám rohamos növekedését teszik lehetővé. Anglián, Svájcon és Dánián keresztül és az 1770-72-es éhínség után Poroszországban is megjelenik a burgonya, és általános népélelmezési cikké válik. Ebben a korszakban lesz általánossá a talaj trágyázása és meszezése, megjelennek a vető- és aratógépek, lókapák. Munkájában olyan kijelentéseket is tesz, melyek az emberi társadalom általános fejlődésére vonatkoznak, és az európai gazdaság térbeli elrendeződését is magyarázzák. Ezek szerint az emberi fejló'dés kezdetén egy extenzív állattenyésztésre és húsfogyasztásra alapozott gazdasági forma létezett, majd ezt egy olyan fázis követte, mikor az állattenyésztés rovására a földeknek elsősorban gabonatermelés céljából történő kihasználása következett be, mert ez biztosítja leginkább a megnövekedett népesség ellátását. Ezután egy, a takarmánybázisra alapozott állattartási hullám következett, mely elsősorban az iparosodással járt együtt. A 19. sz.-ban az iparosodás korszakában alakul ki a munkamegosztás Európa területén, mely még a 16. sz.-ban kereskedelmi korlátozások miatt nem jöhetett létre. Ez a munkamegosztás a kereskedelem és szállítás olcsósága következtében véglegessé vált. Kialakult egy nagyon erősen iparosodott vidék London, Párizs és a Ruhr-vidék között, melyet intenzív, munkaigényes művelést kívánó kapás- és ipari növényeket termelő, és így az ipar számára nyersanyagot biztosító, igen elaprózódott agrárstruktúrájú terület övezett, és kialakult az ezen területeket körülölelő, ezeknek gabonával való ellátását biztosító mezőgazdasági üzemstruktúrájú terület. Könyvét végül is azzal a megállapítással zárja, hogy a 19. sz.-ban alakulnak ki az agrárkrízisek új fajtái, melyek kereskedelempolitikai intézkedések és a spekuláció eredményei. Abel itt ismertetett másik munkájában elsősorban a régi típusú agrárkríziseket igyekszik leírni, és a mezőgazdasági árakat az időjárás változásának következményeként tekinti. Ennek egyoldalúságát maga a szerző is érzi, mikor egyik helyen a következő módon szabadkozik: „Továbbra is fennmarad azonban a kérdés, hogy a gabonával való aránylag nagy telítettség mellett miért éheztek az emberek. De erre a kérdésre nem lehet a terméshozamok ingadozásával magyarázatot adni. Az iparosítás előtti társadalom és gazdaság struktúrájától nem tekinthetünk el. Itt a város-falu, paraszt-földesúr közötti viszonyokat, valamint a mezőgazdasági termelés hozamainak, az egyes háztartások bevételének problémáját is vizsgálni kellene, valamint figyelembe kellene venni a közlekedési viszonyokat és nem utolsósorban a politikai feltételekre is utalnunk kellene. Azonban erre itt most nincs lehetőség." (389. 1.) Úgy tűnik, hogy ezzel az idézettel lehet legjobban bírálni azt a szemléletet, mely az ügrártörténetírásból időjárási krónikát csinál, és a társadalmi és gazdasági struktúra szempontjait teljesen mellőzi. E munkájában elsősorban a mezőgazdasági krízisek régi változatát igyekszik leírni. Azonban ebben az eljárásban sem tudott teljesen következetes maradni. Erről talán legjobban a következő idézet tanúskodik. „Ezzel a Labrousse és munkatársai által kidolgozott »régi krízis« típusának fogalma kibővült. Ez a fogalom más jelenségekkel is kibővült, mely jelenségek az áremelkedéses krízisek másik oldalán rajzolódnak ki. Az agrárszektorban és a kereskedelemben megjelenő nyereségeket is a vizsgálódások körébe kellett vonni, és ezzel bebizonyosodott, hogy a termésciklusokkal együtt járó rövid ideig tartó áremelkedések a 16. sz. és a késői 18. sz. másodlagos eseményeivel sok közösét mutatnak fel. Már a 16. sz. horizontján és az azt követő időszakokban is feltűnt a spekuláció, mely a gabonaárak börzei árfolyamainak emelkedése éveiben hitelelkötelezett'ségek egész hálóját hozták létre, mely hálózat a magas árakra volt alapozva, azonban ez nem maradhatott fenn, hogyha az árak estek. Hitel és kereskedelmi krízisek álltak be, és ettől fogva egy átmenet alakult ki az iparosodás korszakának agrárkríziseihez." (399. o.). Úgy tűnik, ezzel az idézettel is bizonyítható, hogy a modern agrárkrízisek előfutárait a korábbi korokban is megfigyelhetjük, és így a szerző alapvető célkitűzését nem tudta következetesen megvalósítani. A tárgyalt munkának hátrányai és hibái ellenére van egy nagyon fontos megállapítása. A proletariátus Európa kontinentális területein nem úgy jelenik meg, mint Angliában a bekerítés és a