Századok – 1980

Beszámoló - Berend T. Iván: A történettudomány társadalmi hasznossága 110/I

BESZÁMOLÓ 115 gált könyvtermés mindössze 9 %-át, a Századok, illetve a Történelmi Szemle tanulmányanyagának csak 10, illetve 4 %-át szentelték. A témaorientációról még teljesebb képet kapunk, ha figyelembe vesszük, hogy a munkák egynegyede-egyharmada egyetlen rövid időszakra korlátozódó, 1 éven belül, vagy 1—5 év között lejátszódó eseményre összpontosítja figyelmét. Ez nein is lenne rossz arány, ha a másik póluson, a két évtizednél hosszabb időszakot vizsgáló munkák — és a könyv-, illetve tanulmánytermés kereken egyharmada ilyen volt — vagyis a hosszabb ívű elemzések nagy része nem a biográfiai műfaj, egy-egy életpálya nyomonkövetése miatt vállalkozott volna erre a történeti módszerre. Végül a témák csoportosításából az is kiolvasható, hogy határozott előrehaladást figyelhetünk meg kutatásaink regionális kiszélesítésében. Az Akadémiai Kiadónál megjelent könyvek és a két áttekintett folyóiratban megjelent tanulmányok kereken egyharmada európai, részben közép- és kelet-európai, sőt igaz, igen kicsiny mértékben, Európán kívüli történeti kérdéseket tárgyalt. Ez azonban még nem változtatta meg a hazai témák egyoldalú és legtöbbször elszigetelt kutatását, ami nem is elsősorban a publikációk kétharmadának Magyarországra irányuló témaválasztásában jelentkezik. Ezt nyilván természetesnek tekinthetjük. Sokkal inkább az összehasonlító vizsgálati módszer még mindig csak szórványos alkalmazását tehetjük szóvá. Megfelelő előrehaladás és megújulás nélkül tehát mint a jelenben, úgy a jövőben is rendkívül töredékesen, lészlegesen használhatjuk csupán ki szakmánk gyakorlatformáló lehetőségeit. De vegyük közelebbről szemügyre lehetőségeinket, hogy azoknak alapján tennivalóink is világosabbá váljanak. Mai történelmünk egyik kétségkívül legjelentősebb folyamata elmaradottság és fejlettség világméretű konfrontációja. Pontosabban a különbségek korábbi növekedésének vagy fenntartásának, gazdagság és elmaradottság egymásból fakadó, egymást felerősítő összefüggésének egyre erősbödő tagadása. Nyilvánvalóan hosszabb folyamatról van szó, aminek gyökerei az Októberi Forradalomhoz nyúlnak vissza, aminek első látványos megnyilvánulása a szocialista kitörés történelmi kísérlete volt. Éppen ennek eredményei s a világpolitika hatalmi erőviszonyaiban előidézett alapvető változások nyitották meg az utat — főként a II. világháború utáni periódusban — a világon többségben lévő elmaradott országok számára a történelmi egyenlőtlenségek felszámolásáért folytatott nehéz-hosszas, kudarcokkal, kitérőkkel nehezített, de mégis reális lehetőségeket kínáló küzdelme számára. Ez a világtörténelmi folyamat, mint minden történelmi folyamat, egyszerre politikai és katonai, eszmei és művészeti, gazdasági és társadalmi jelenség, egyszerre ad fel leckét a régészetnek és közgazdaságtudománynak, néprajznak és szociológiának, jogtudománynak és történetkutatásnak, vagyis mindazon társadalomtudományi ágazatoknak, melyek az egyetlen, egységes történelmi-társadalmi jelenség elkülönült diszciplínák szerinti részletét tűzték ki vizsgálódásuk céljául. A valóság kihívásának odavetett kesztyűjét, kicsit késedelmesen ugyan, de több tudományág, főként a közgazdaságtan és szociológia, már felvette. Hadd utaljak csupán egyetlen, legújabb munkálatra, arra, amit az ENSZ 1973. évi felkérése alapján rangos nemzetközi tudóscsoport végzett el a Nobel-díjas amerikai közgazda, W. Leontief irányításával. (W. Leontief és szerzőtársai: A világgazdaság jövője. ENSZ tanulmány — 8*