Századok – 1979
Tanulmányok - Romsics Ignác: A Tanácsköztársaság tömegbázisa a Duna–Tisza közén 230/II
A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG TÖMEGBÁZISA 263 ják, nagyobb veszedelem a község proletárdiktatúrája, mint a külső ellenség”. Tószegen „A falu népe a legteljesebb közönnyel, mondhatni ellenszenvvel viseltetik a Tanácskormány rendeletéivel szemben”; Jászkarajenőn „A község népe ellenségesen viseltetik a Tanácskormánnyal szemben annyira, hogy a tanyai lakosság nyíltan kifejezést ad ellenszenvének”; Sándorfalván, Szatyrnazon, Kisteleken „ . . . a lakosság körében erősen antibolsevista áramlat észlelhető, mely esetleg rövid időn belül nyűt kitörésre vezethet”; Kalocsán „Úton, útfélen szidják, becsmérlik a »zsidókormányt« olyanok, akiknek legtöbbet adott a forradalom. A nép teljesen a papság és apácák kezében van. Népgyulésekre, előadásokra nem jönnek el. Semmi érdeklődés az ügy iránt”; Kiskunfélegyházán „ . . . egy előre meghirdetett népgyulésen alig jelenik meg 150-200 ember, a megjelent emberek nagy része is hidegen hallgatja az előadó fejtegetéseit, [ . . . ] amikor a nemzetközi szocializmus vérvörös lobogója alatt csak 30—40 ember halad — azok is nagyrészt a vezető emberek —, addig a templomokban, körmenetekben ezrek és ezrek vesznek részt”; Cegléden és környékén „ . . . nagy az elkeseredés a vörösök ellen a folytonos zaklatás és éjjeli rekvirálások miatt, az utóbbi időkben a végsőkig fokozódott”.128 A lakosság hangulatváltozásának egyik következménye az ellenforradalmi izgatás megélénkülése lett. Gombamódra megszaporodtak a gazdagparasztok, papok, jegyzők és katonatisztek önmagukban veszélytelen „összeesküvései” és „felkelési tervei”. „ ... az ottan lévő három jegyző politikailag teljesen megbízhatatlan, „ ... az entellektüellek (állatorvos, gyógyszerész, káplán, pap, kereskedő) a parasztokat lázítják és biztatják, hogy ne fogadják el a 200 és 25 koronásokat” — jelentették június 64n Fajszról.12 9 Dunavecsén és környékén András József földbirtokos, a munkástanácsból időközben kitessékelt jegyző és négy tartalékos tiszt, Fülöpszálláson, Kunszentmiklóson és Szabadszálláson a Vörös Hadsereg ott állomásozó alakulatainak tisztikara, Jászkarajenőn a volt malomtulajdonos, Hajóson a plébános, a volt bíró és jegyző, Szeged-alsóközponton a volt rendőrkapitány, a katolikus káplán, a községi anyakönyvvezető és egy ügyvéd fejtett ki hasonló tevékenységet.1 30 Lényegében tehát ugyanazok, akik áprilisban is az ellenforradalmi szervezkedés élvonalában álltak. A nem jelentéktelen különbség az volt — s a fenti hangulatjelentések ezt elég meggyőzően bizonyítják —, hogy május végi és júniusi izgatásuk sokkal termékenyebb talajra talált, mint áprilisban és május első napjaiban. A lakosság, különösen az agrár- és ipari munkásság hangulatváltozásának másik következménye a szociáldemokrata vezetők jelentős részének meghasonlása, hatalomtól való visszavonulása, sőt — kiútkeresésük közben — az ellenforradalmár rétegekkel való együttműködése lett. A mezővárosokban állomásozó katonaság igénybevételével nem volt nehéz a munkások többnyire spontán és ösztönös éhségtüntetéseit leszerelni s a rendet fenntartani. A munkások hangulatának megváltoztatásához azonban természetesen nem volt elegendő. Élelmiszereket lehetetlenség volt előteremteni, s ezért a térség régi szociál* 28 A kiskunhalasi és apostagi jelentésre: Dokumentumok, 507 és 510—511, a tószegire és a jászkarajenőire: PmL. PPSKk. vm. Kormányzótanácsi biztosának ir. Abonyi j., a kalocsaira: uo. Kalocsai j., a sándorfalvi, szatymazi, kistelekire: OL K. 573. 50/1919. (1. csomó), a kiskunfélegyházira: Félegyházi Proletár, 1919. jún. 19-21., a ceglédire: HIL. Szegedi HM. 5.a. oszt. ir. 566/1919 (761. csomó). 12 9 PmL. PPSKk vm. Kormányzótanácsi biztosának ir. Kalocsai j. I3OUo. Abonyi j., uo. PPSKk vm. Direktóriumának ein. ir. 135., PIA. 619. f. 1/1920 - B. 1113. ő.e. II. köt. 266. és Dokumentumok, 498-499. 6*
