Századok – 1979
Közlemények - Soós Katalin: Wallisch Kálmán és az 1918–19. évi magyarországi forradalmak 271/II
280 SOÓS KATALIN A percről percre hatalmasabbá váló tüntető menet a Munkásbiztosító Pénztártól a Széchenyi téren át a városháza elé vonult, amelynek Feketesas utcai bejáratát egy század katona állta el, „A városháza előtt — írta a Szegedi Napló — a katonaság teljes háborús készenlétbe helyezkedett. Az ágyúkat a városházára irányították, s a kapukat szuronyos őrök állták el és a gépfegyverekbe is beillesztették a halálos szalagot. A pártvezetőség tagjai az előbbi helyekről megszokott fegyveres kísérettel bemennek a városházára.” Miután a küldöttség Baloghot itt sem találta, Somogyi Szilveszter polgármester hivatalába ment, ahol Wallisch közölte a polgármesterrel: „a munkásság és katonaság és a nép ma csak demonstrálni jött vezetői mellett, de ez az erő alkalmas lesz további harcra is. Ma még csak demonstrál, de holnap esetleg oda is tud ütni.” . . . Somogyi válaszában tudomásul vette a nép óhaját, bejelentette, hogy Balogh 6 hét szabadságra ment, és kérte, hogy a Munkástanács engedélyezze számára az ügyek befejezését. Wallisch beleegyezett, hogy azt a lakásán végezze el, de kitartott álláspontja mellett, hogy a hivatal küszöbét nem lépheti többé át.3 5 Ezután a Szociáldemokrata Párt vezetősége a bizalmi férfiakkal együtt Dettre János kormány biztoshoz ment. Wallisch felkérte a kormánybiztost, hogyha a jövőben a Munkástanács bármit kér, a lehető leggyorsabban és formaságoktól mentesen teljesítse azt. „Kormánybiztos úr előtt egy elhatározott, erejével, hatalmával teljesen tisztában lévő és mindenre kész munkásság áll, amely kész igazáért és a forradalom vívmányaiért akárhol és akárkivel szembe áll ni.”3 6 Dettre válaszbeszédében kifejtette, hogy most, amikor a munkásság „túlhelyezte magát a törvényes formákon” és jó szándékú erő alapján kíván ítéletet, eltekintve attól, hogy célszerűnek tartja-e ezt az erőnyilvánítást vagy sem, köszönettel fogadja a neki is felajánlott erőt, s megígérte, hogy a bizalmat tettekkel fogja igazolni, mivel egyéb feladata neki sem lehet, mint megőrizni a forradalom vívmányait, amelyekért ő is meggyőződéssel harcolt.37 35Uo. 36Uo. 3,Uo. 3íUo. ’’SzegediNapló, 1918. dec. 21. 4 ° Csongor: i. m. 22. A tüntető tömeg ezután énekszóval a Munkásotthon elé vonult, amelynek ablakából Wallisch beszámolt a küldetés eredményéről. Ezután a katonák visszavonultak a kaszárnyákba, a munkásság pedig lassan széjjeloszlott.3 8 Miután a közélelmezési hivatal vezetését Fodor Jenő vette át, a Munkástanács a további visszaélések megakadályozására elhatározta, hogy az egész hivatalt ellenőrzése alá vonja. Az egyes osztályokba 5 bizalmit delegált azzal a céllal, hogy majd kellő tapasztalatra szert téve, az egész hivatal vezetését átveszik.39 A két városi tisztviselő, különösen Balogh elmozdítása, kit a szegedi közigazgatás egyik legerősebb oszlopának tartottak, Wallisch tömegeket mozgósító, radikális, plebejus módszerei, az egész december 16-i tömegmozgalom városszerte nagy feltűnést keltett, híre Budapestre is eljutott. Az SzDP vezetőinek egy része sem Szegeden, sem Budapesten nem azonosította magát Wallisch eljárásával. Czibula pl. „sajnálatos eltévelyedésnek és visszaélésnek” nevezte a katonaság mozgósítását; Weltner pedig Budapesten vonta felelősségre Wallischt: „ — Mit csináltak maguk, híresek? Ágyúkkal lövöldöztek a verebekre? ”40
