Századok – 1979
Tanulmányok - Diószegi István: Az 1877. évi budapesti szerződés előtörténete 957/VI
NZ 1877. ÉVI BUDAPESTI SZERZŐDÉS ELŐTÖRTÉNETE 967 okkupáció foglalkoztatta legjobban, és ő volt az, aki Bosznia-Hercegovina megszállásán kívül a Szandzsák elfoglalásáért is legerősebben kardoskodott. Most, amikor az okkupáció lehetősége konkrétan szóba került, a hadsereg főfelügyelőjét nem látszott fűteni a régebbi lelkesedés. Nem szólt ugyan semmit a tervezett okkupáció ellen, de szemmel láthatólag inkább az Oroszországhoz fűződő kapcsolat foglalkoztatta, mint a két balkáni tartomány megszállásának lehetősége. A novemberi tanácskozáson, a várható orosz „forradalmi” fordulatra való tekintettel, az Oroszország elleni stratégiai felvonulási terv kidolgozása is napirendre került, pontosabban: a már meglévő „akadémikus jellegű” felvonulási terv célszerű módosítása. A főhercegnek mint a hadsereg főfelügyelőjének elsőként kellett állást foglalnia a felvonulás irányát illetően, de ő ehelyett csak a katonai nehézségeket ecsetelte, és időt kért az alaposabb megfontolásra. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a döntés előtt a politikai tekinteteket is számításba kell venni, és a külügyminiszter véleményét is mindenképpen meg kell hallgatni. A határozatlan, időhúzó válasszal azt érzékeltette, hogy komoly fenntartásai vannak az Oroszország ellen vívandó háborúval szemben, egyben azt is, hogy a balkáni kérdéseket az osztrák-magyar viszony függvényében kívánja megközelíteni. A Militärkanzlei rezervált iratai között található egy 1876 novemberre keltezett emlékirat, „Aforisztikus megjegyzések a jelenlegi helyzetről” címmel. Egy későbbi ceruzajegyzet szerint az emlékirat a főherceg kezétől származik. Alighanem ezeket az aforisztikus megjegyzéseket kell a főherceg válaszának tekintenünk a konferencián hozzá intézett kérdésre, amelyet immáron „alaposabb megfontolás után” adott meg. Az emlékirat elméleti síkon mozgó, de végeredményben a konkrét helyzetre vonatkozó éles vitairat az Oroszország elleni háború gondolata ellen. Albrecht ezt a háborút még abban az esetben sem tartja célszerűnek, ha az orosz fejlődés „forradalmi” irányt vesz, mert jobb a forradalmat, miként Metternich mondta, hagyni megfulladni saját levében. (Itt nyilvánvalóan az uralkodóval polemizált, aki mint láttuk, erre az esetre elkerülhetetlennek ítélte a háborút.) A háború ellen felhozott érvei külpolitikai, katonai és gazdasági természetűek. A Monarchiának német támogatás nélkül nincs esélye a győzelemre, márpedig Németország, amíg I. Vilmos él, nem csatlakozik. A Balkánon a Monarchia nem viselhet háborút Oroszország ellen, erőit még német segítség esetén is Krakkó környékére kell összpontosítania. 1812 példája viszont arra figyelmeztet, hogy az Oroszországgal vívott háborút európai koalíció sem tudta megnyerni. A Monarchia pénzügyei nehezen viselnének el egy háborúval járó megterhelést A főherceg a történelmi távlatokra is figyelmeztetett: a háború még győzelem esetén sem hozna a Monarchia számára pozitív eredményt, ugyanakkor halálos gyűlöletet ébresztene Oroszországban a Monarchia iránt, amelynek pedig, ameddig csak fennáll, számolnia kell az orosz szomszédsággal.29 Végezetül a főherceg elutasító hangnemben nyilatkozott az osztrák politika néhány dogmájáról, amelyek végeredményben az oroszellenesség szükségességét és célszerűségét sugallták. Az „úgynevezett osztrák tradícióról”, amely szerint a Monarchiának a török integritáson kell őrködnie, kimutatta, hogy hibás és hamis egyszerre, mert Ausztria eredetileg Törökország kiszorítását tartotta feladatának. Itt az ideje, hogy a Monarchia visszatérjen Ausztria igazi 2 9 Aphoristische Betrachtungen zur augenblicklichen politischen Lage. November 1876. Von Seiner kaiserlichen Hoheit Erzherzog Albrecht. Kriegsarchiv Wien. Militärkanzlei Seiner Majestät. Separatfascikeln 70. N;. 59.
